Szegények szíve [antikvár]

Előzéklapján ajándékozási bejegyzés.
Maróthy Jenő. Szegények szíve. Bp., 1943. Luther-Társaság kiadása. 189 p. Félvászon. // Író, újságíró, fővárosi polgári iskolai tanár. A Felvidék magyar-szlovák világa derűvel és bánatos mélabúval jelenik meg írásaiban. A felvidéki életen kívül a gyermekek és diákok világát is a hivatott író meleg lelkületével eleveníti meg. A palóc-világ humorában Mikszáth Kálmán tanítványa. --- Részlet a könyvből: Szegények szíve. A mi iskolánk nagyon szegény iskola. Annyi benne a szegény gyerek, mint a pipitér. Bizonyára ez az oka annak, hogy mindegyiknek jókedve van. Hej, mert a vagyon nagy gond! Elkölteni is, megtartani is, hát még szaporítani! Nem akar az ma a szentnek se szaporodni, akármilyen jóföldbe ültetik. Inkább kivész a magja is, mert úgy látszik, a pénz is elkapta már az emberek betegségét s egyik bugyellárisban az egyke, a másikban az egyse a divat. Hát az ilyen gondoktól csak kíméljen meg az Isten minden becsületes embert! A mi iskolánkat meg is kíméli (ebből látszik, hogy milyen jó iskola). Itt csak a gyerek szaporodik (a, pénz még házasodni se akar). Mert ez a jó Isten kárpótlása a szegény emberrel szemben. Annak, igaz, hogy pénzt nem ad, de a gyerekét Ő maga szaporítja. A gazdagnak meg igaz, hogy odaadja a pénzt, de rábízza a gyerekáldást is - s arra az sajátmagát irtja ki. És még mondja valaki, hogy a világon nincs isteni igazságszolgáltatás! No de rosszul mondtam, egy tehetős gyerek mégis csak van az iskolában. Turcsek Dezső. Az apja nagyvágó (odaszalad ma még az a bolond pénz is, ahol a hatalom bárdját látja villogni), ő maga pedig istentelenül rossz tanuló.