Szent Johanna [antikvár]

Lapjai enyhén hullámosak.
Nem tudunk Jeanne d'Arc egyetlenegy egykorú képéről sem. Valószínűleg nem is volt ilyen. Ő maga tagadta, hogy valaha is ült festő előtt, ámbár azt elismerte, hogy Arrasban látott egy festményt, mely őt ábrázolta, amint teljes páncélban, féltérdre ereszkedve egy levelet nyújt át a királynak. Azt állította, hogy ez a festmény egy skót műve volt. Más képet, azt mondta, nem látott sohasem önmagáról és nem is készíttetett. Azok az életét ábrázoló freskók, amelyeket Montaigne látott Jeanne házának a homlokzatán Domremyben, mikor Olaszországba utazott, száznegyvenkilenc évvel Jeanne halála után, már akkor is nagyon rossz állapotban voltak és azóta teljesen eltűntek; »az idő« - írta - »erősen megrongálta a festést.« Mégis kétségtelen, hogy Jeanne olyan személyiség volt, akiről fel lehet tételezni, hogy az ember százfelé is megtalálhatta a képét, már életében is; hiszen legendás alak volt. Zászlóját a lepkék felhőkként kísérték ; mindenfelől galambok szálltak feléje csodálatos módon ; emberek beestek folyókba miatta és megfulladtak; halott csecsemők ásítottak és életre keltek; mikor hadakozott, kis madarak csoportosan ültek a bokrokon és figyelték.