Sziriat oszlopai [antikvár]

Kiadói borító nélkül. Hátlapján halvány folttal.
Várkonyi Nándor. Sziriat oszlopai. Elsüllyedt kultúrák. Budapest, [1939 ]. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda. 309 + XVI. p. Félvászon kiadói borítóban. // Előszó: Josephus Flavius zsidó történetíró (Kr. u. I. század) Antiquitates Judaicae című munkájában írja: „Seth gyermekeinek" papjai azt tanították, hogy a föld egykor tűz és víz által fog elpusztulni, s ekkép minden böleseség és tudomány megsemmisül majd. Hogy tehát ezeket a későbbi nemzedékek számára megmentsék, két hatalmas oszlopot emeltek. Az egyiket égetett agyagból, a másikat gondosan faragott kövekből, s ezekre az oszlopokra felvéstek minden tudást, amelynek birtokában voltak. Az oszlopok pedig Sziriat földjén állnak. Georgius Syncellus bizánci krónikás is megemlíti Chronographia-jában ezt az egyiptomi hagyományt; szerinte Manetho, a nagy egyiptomi tudós, történelmét az oszlopokról vette. Ezek Sziriat földjén állnak, és Thot, az első Merkúr „minden tudományt felvésett reájuk a szent nyelven és a szent jelekkel". De a hagyományt, hogy az emberiség őstudományát, a közeledő világkatasztrófa ismeretében, kőre vésték, s így igyekeztek megmenteni a pusztulástól, más kora-ókori népeknél is megtaláljuk. A monda babiloni változatát Eusebios egyházatya közvetítéséből ismerjük; ő jegyezte fel a Kr. e. 3. században élt babiloni papnak, Berossosnak. és a belőle merítő Alexander Polyhistornak, továbbá Abydenosnak elbeszélését a vízözönről, s munkája úgy látszik régebbi elemeket is tartalmaz, mint maga a mezopotámiai vízözön-mondát fenntartó Gilgames-eposz.