Bővebb ismertető
Részlet:
Lent álltam mélyen, a földnek porában,
Hideg éj volt borongó életem;
Mert szárnya nem volt, nem tudott repülni,
Csak alant járt kesergő énekem.
Te jöttél - és megszántad éltemet, lent
Az ut porában észrevetted azt,
A sötét homlok bús felhői alatt
Megismeréd az örökös tavaszt.
Leszállt hozzám szereteted sugára,
Mint délinap állott fejem felett...
Itt kezdődik csak lelkem ifjusága,
Itt kezdém csak szeretni létemet.