Tengeren, tengeren túl [antikvár]

Táblái kopottasak, enyhén sérültek, kötése laza.
Hétfőn esti fél hét órakor a „Carpathia" kapitánya, mr. Smith, a kormányhidon vagy tiz-tizenöt percig messzelátóján fáradatlan buzgalommal nézett valamit. Mit? Senkise tudta. Fedélzetre kerültek mind a távcsövek s mikor már vagy egy félórát haladtunk, a látóhatár végén gyanús kis fekete pont tünt föl. Öt nap óta az első gőzhajó. Időtöltésből fogadni kezdtünk, hogy milyen irányba megy. Volt, aki pari pénzzel adta hogy velünk egy irányban halad, Mr. Bacon azt tartotta, hogy Bostonnak tart, mások ugy vélték, hogy éppen keresztezi utunkat. Mindenki csalódott. Közelebb és közelebb érkeztünk hozzá, - a hajó állott. Két árbocán reflektoroknak való kosár volt, a viz színétől fedélzetéig vörös a bordázata és orrán az amerikai zászló. Elérkeztünk tehát Amerika első őrhelyéhez, a világító hajóhoz. Százkilencvenhárom mértföldnyire Sandy Hooktól, New York erődítésétől fogadja az idegen hajókat, kétszeres szelepbugással köszöntjük, kétszeres szelepbugással felel, leereszti és felhuzza előttünk a csillagos, sávos lobogót s az amerikaiak lelkes kiáltásba törnek ki: - Stars and stripes for ever!...