Van ilyen asszony is / A tengernek egy csöppje [antikvár]

A gerinc vászna kissé kifakult.
Szederkényi Anna. Van ilyen asszony is / A tengernek egy csöppje. Budapest, [1929]. Singer és Wolfner Irodalmi Intézet Rt. (Bíró Miklós Nyomda). 75; 178 p. (Szederkényi Anna munkái - Gyűjteményes kiadás). Fűzött egészvászon. / Részlet a könyvből: Genovéva asszony hószín kezébe vette az aranyból való gyertyatartót és mondá Simon lovagnak: - Menjünk a kápolnába. Azt a tizenhét szobát akarom végigjárni veled, amit azon az estén, végigjártunk. Emlékezel még Simon? - Emlékezem. Olyan élesen, hogy csak be kell húnynom a szememet és hallom sárga selyemruhád suhogását a szőnyegeken, hallom, hogy súrolja piciny, hímes, kopogós sarkú cipellőd a küszöböt, hallom a zár nyisszanását ujjaid érintése nyomán. Elönti agyamat a forróság most is, mert újra érzem azt a gyönge, váratlan összeütközést a tizenhetedik szoba ajtójánál. - Az az ajtó vezet a kápolna lépcsőjéhez. Imádkozni mentünk, hálát adni a Megfeszítettnek, mert meggyógyult mély sebed. Akkor estefelé tudtál annyit járni először, fáradság nélkül. Emlékszel-e? Most újra végimegyünk azon az úton. - Vezess, mint akkor, Genovéva ... Menjünk. Sárga selyemruhában volt Genovéva asszony. Lágy haja csípőjét is betakarta...