Virág Benedek poétai munkái [antikvár]

Örömmel teljesítem Heckenast Gusztáv barátomnak a magam óhajtását megelőzött saját óhajtását, midőn Virág Benedek Poétái Munkáit is adom a "Magyar Nemzet Classicus Írói" e gyűjteményében. Az olvasó, ki nemzeti életünk és költészetünk mai álláspontjából szokta a múlt korok kitűnőbb szellemeit megitélni, nem fogja Virágot tehetségeihez és érdeméhez képest méltányolni; s a Helikonnak ma már kivívott magasságairól nem tekint vissza azon szédítő mélységbe, melyből a múltnak emberei, melyből annyiak felett Virág Benedek, emelték ki az egykor földön csúszó magyar Músát. S igenis : Virág ódáira Berzsenyi, epistoláira és gunyoros költeményeire Kazinczy, epigrammái s meséire Vitkovics, Szentmiklóssy és Czuczor rég homályt vetettek, úgy hogy Virág fénye szinte elhalaványodott mellettök : a nemzeties irány pedig már annyira éltető, sőt uralkodó eleme öszves irodalmunknak, hogy alig eszméljük immár, miképen mind ez egykor máskép lehetett! Pedig mennyire más volt a kor, melyben Virág fellépett és hatott, s mely hatalmas és elragadó volt ez az ő hatása! De ez iránt magát a kort kell megkérdeznünk. Mindenek felett Kazinczy, több tekintetben szebb szellem nálánál, a tisztelet és szeretet kötelékei által volt hozzá fűzve, még pedig nem csak az "emberhez", ki római érzületével és római erényével korán felül, hogy ne mondjam korán kivül, állt, hanem a "költőhöz" is, kedveltjéhez az antik Músának, mely Virág előzői közől őszinte is: ......"egyre sem mosolygott Még édesebb, még bájosabb kegyével, (Mert a dagály nem fennség) mint Virágra."