Vörösmarty minden munkái III. [antikvár]

Részlet:Első énekRégi dicsőségünk, hol késel az éji homályban?Századok ültenek el, s te alattok mélyen enyészőFénnyel jársz egyedűl. Rajtad sürü fellegek, és aBús feledékenység koszorútlan alakja lebegnek.Hol vagyon, aki merész ajakát hadi dalnak eresztvén,A riadó vak mélységet fölverje szavával,S késő százak után, méltán láttassa vezérlőPárducos Árpádot, s hadrontó népe hatalmát?Hol vagyon? Ah ezeren némán fordulnak el: álomÖldösi szíveiket, s velök alszik az ősi dicsőség.A tehetetlen kor jött el, puhaságra serényebbGyermekek álltak elő az erősebb jámbor apáktól.Engem is, a nyugalom napján, ily év hoza fényreMár késő unokát, ki előbb a lányka mulandóSzépségén függtem gondatlan gyermeki szemmel,S rajta veszett örömem dalait panaszosra cserélvén.Hasztalanúl eget és földet kérlelve betölték.