Vörösmarty munkái IV. [antikvár]

Részlet a kötetből:KincskeresőkElső felvonás(Zágony háza.) Szilágy és Jolán. Jolán. Hiába, kedves, mely ház ajtaját Keményszivű fukarság zárta el, Annak csak egy, csak gyémánt kulcsa van. Fáj mondanom; de agg apám szive Egy illyen ház, mely mostohán lezár Minden szerencsét, melynek küszöbén Reményeink bájtükre megtörik, S ezer darabban rémeket mutat: Mind bús jövendőnk gyászos képeit. Hiába vínod őt lágy kérelemmel, Az csak haragját rögzi ellened; Hiában a jövendő napjait Fel-felruháznod új reményeiddel: Csak megvetését nyerted általa. Kincs, kincs az, melylyel ébred, álmodik, S megfoghatatlan szomjában felejti, Hogy háza ekkép vég inségre jut. Így tölt el vágyban évet év után, S tatárnak inkább, mint értéktelennek Szegény Jolánt od' adták volna már, Ha szíve rajta megszakadna is.