Vörösmarty munkái VI. [antikvár]

Részlet a könyvből: Három árva deák mendegélt egykor este szép holdvilágnál a téres országúton. Pukovai posztóból készült kék nadrágjok, hogy az iskolák kezdetéig külszíne ne kopjék, ki vala fordítva, a dolmány azonképen; csak láb és fej marada némineműképen födetlenűl, noha boglya gyanánt emelkedő rőt hajók, melyből két parányi szem s a nem épen legszeplőtelenebb arcz buvának elő, teli mértékben megérdemelheté a fej födél, sőt kalpag nevezetet, hacsak azon kis bőrkét, mely sapka korában valaha elég hegyesen állhatott, de most az idő súlya alatt meglapulva s aszú fige gyanánt összezsugorodva, fejők búbján a világnak minden módiai ellen csúfolódni látszott, hacsak, mondom, ezen rendes kis jószágot nem akarjuk, mint egy boldog emlékezetből, még ma is sapkának nevezni; más felől az a természetes kordován lábok fején, mely már szinte fénylett a feketeség miatt, bizonyosan kophatatlanabb vala minden kecske-, szamár-, szarvasbőr csizmánál; de szoros értelemben vett csizma csakugyan nem vala lábaikon.