Zenekönyv rádióhallgatók számára - Arcképek - Életrajzok [antikvár]

Arany János halála után három hónapra, 1883 január 31-én, nagy meglepetés érte az irodalmi világot is a nemzetet. A Kisfaludy-Társaság ülésén Láng Fülöp, neves baritonistánk, dalokat adott elő Bartalus István, érdemes zenetudós zongorakísérete mellett. A terem - mint az egykorú tudósító írja - zsúfolásig megtelt. Csak jeggyel lehetett bejutni. Az ülőhelyeket nagyobbára előkelő hölgyközönség foglalta el és csak pár hely maradt a megjelent tagok részére. A programmnak az a pontja, mely ezt a kiváló érdeklődést keltette, Arany János dalai voltak. Bartalus értékes ismertető előadását így kezdte: Halálának kellett leleplezni a titkot, hogy Arany, a nagy szóköltő, zenedalok írásával is foglalkozott. Erről a napisajtó már a gyásznapok alatt értesítette a közönséget; arról is, hogy az elhunyt a dalokat nekem adta, ha úgy tetszik - kidolgozás végett. A hír, miután Aranyt e téren a közönség éppen nem, sőt barátainak sem mindenike ismerte, nagy meglepetést keltvén, ezóta mindenki vágyik ismerni és bírni a dalokat, a nagy szellem utolsó érzeményeit, melyeket életében nem akart nyilvánosságra hozni...