A barlang titka (dedikált példány) [antikvár]

Részlet: FÉLÉV ÉS FELVÉTELI Krisztián csendesen bámult ki az alagsori fizikaterem rácsos ablakán. Gondolatai messze jártak; azon a tavaly márciusi órán morfondírozott, amikor pontosan ugyanígy bambult kifelé, és pont így nem figyelt a tanárnő szavaira Minden akkor kezdődött Az udvar most - január lévén - üres volt; télen csak egy körül jöttek le a gyerekek, rendszerint a napközisek, a délutáni tanulás előtt. A hinták mozdulatlanul lógtak, a nemrég kezdődött hóesés újabb pár centi takarót rakott rájuk. Hideg volt; az idei január fagyot és heves szélviharokat, vastag, hótól duzzadó szürke felhőket hozott. Krisztián megborzongott, pedig a teremben nem volt hideg. Púpka lendületesen magyarázott valamit a sorba kapcsolt áramkörök tulajdonságairól, de a fiú nem figyelt rá. Az utolsó küldetés megpróbáltatásain és a hazatértük óta eltelt két hét eseményein töprengett, mint az utóbbi időben szinte mindig. Pedig nagyon fontos lett volna az órákon koncentrálnia, hiszen közeledett a felvételi időpontja, és a tanároktól egy ideje mást se hallottak, csak azt: az életüket meghatározó esemény előtt állnak. Zsóka néni és Éva néni januártól hetente két alkalommal előkészítőt tartott a nyolcadikosoknak, mivel matekból és magyarból mindenkinek kellett felvételiznie. Ezekre Krisztiánék rendben el is jártak, de a fiú a foglalkozásokon is gyakran azon kapta magát, hogy már megint elkalandoztak a gondolatai. Vajon miért így történtek a dolgok?