Bővebb ismertető
Előszó
Németh János István számára a kultúra elmélete nem halott diszciplina, amelyet egy népművelőnek vagy kritikusnak nem árt egyetemi évei alatt megtanulnia, hogy azután utána sürgősen elfelejtse. Pedig nem szoba-tudós aki az élettől függetlenül szövögeti az elmélet szálait. Egyszerre igyekszik gyakorlati és elméleti errú)er lenni: a gyakorlat minden eseményéből elméleti következtetéseket kíván levonni, az elméletet pedig szüntelenül a gyakorlatra igyekszik alkalmazni.
Igyekezete nem volt eredménytelen. Ezt éppen ebből a könyvből láthatja meg az olvasó, amely az elmük években született legjobb írásait foglalja össze. Van benne na-gyobblélegzetü, magvas tanulmány és rövid reflexió egyaránt. A műfaj mégis egy.^éges, mert valamennyi műhelyjellegű.
Az írások kivétel nélkül 1990, tehát a nagy politikai változások előtt születtek. Akár azt is lehet gondolni, hogy ez a naptári tény akarva-akaratlanul rá is nyomja bélyegét a megfogalmazásokra: Németh János István hivatkozik Marxra, tárgyalja a marxizmus emberképét, sőt értékként használja a szocializmus kifejezést. Ha azonban alaposabban elolvassuk ezeket az írásokat, láthatjuk, hogy ő akkor sem csupán díszítő elemként használta ezeket a megfogalmazásokat, hanem azért, mert Marxot jelentős gondolkodónak, a "szocializmus demokratikus alternatíváját" pedig a társadalmi kibontakozás reális lehetőségének tartja. Ilyen értelemben pedig ezeket az eszméket ma is emelt fejjel lehet vállalni.
if'll
'''in;^';
m
i:- i ¦ ( 11 ¦ ¦ i 1'
¦¦¦^u-i
-Ví V i' L- I' í
ki
h', 11'
1'-1 :ii i'h ' r'