A diósgyőri várrom építészeti restaurálása és műemlékvédelme (dedikált példány) [antikvár]

A DIÓSGYŐRI VÁRROM ÉPÍTÉSZETI RESTAURÁLÁSA ÉS MŰEMLÉKVÉDELME,//9&Z/&.I. AZ ÉPÍTÉSZETI RESTAURÁLÁS ELŐZMÉNYEIBEVEZETÉSHárom évtized távlata nem sok, de már történelem. Ha valaki három évtized múltán ma újra felkeresné Diósgyőr vár romját, csodálkozna vagy csalódna, de nem igen ismerne rá arra, amit korábban látott. Nem is volna meglepő. Azóta húsz esztendő munkája és a beruházott harminc millió forint letörölhetetlen változást hagyott maga után.Az Országos Műemléki Felügyelőség apparátusával, valamint saját és külső városi-tanácsi hitelből évtizedekig tartó hatalmas munkával konzerválta és részlegesen kiegészítette a diósgyőri belső és külső vár romjait.Diósgyőr holt műemlékből élő kulturális centrum lett. A műemlék helyi jelentőségét, fejlesztési lehetőségét fokozza, hogy szomszédságában egy nagyvonalúan összehangolt terv szerint 3000 lakásból álló szalagház épült fel és részben már megvalósították, részben alapozzák a 60 000 lélekszámú kerület városközpontját és további lakóházait.Az újjászületett és élettel megtöltött vár a köztulajdonban levő műemlékek sikeres hasznosításának jó példája kívánt lenni. Ugyanakkor példa arra is, hogy a sajátos magyar történelmi épületállománynál, a klimatikus és sok más speciális adottság mellett milyen lehetőségek nyílnak, hogy a műemléki romok védő-, értelmező és hasznosítási igényeit a mai eszközökkel megoldjuk.A diósgyőri vár megmentése az 1950-es évek elején több tényező hatására kezdődött el. Ekkor egyesült Miskolc a környező települések bevonásával Nagy-Miskolccá, és ezáltal a Főváros után legnagyobb városunk részévé vált Diósgyőr, országos jelentőségű ipari bázisával és híres-neves középkori várával, a város új belterületi magja lett.E mozgalmas korszak nemcsak közigazgatásilag rajzolta át az ország térképét, de tulajdonjogilag is megváltoztatta az addigi status quot. A diósgyőri várat az Állami Erdőkincstártól a Bükki Erdészet vette át. Az új tulajdonos reálisan felmérve a helyzetet a várromot, mint nem hasznothajtó tárgyat" a leltárából törölte. A rom a Miskolci Városi Tanács VB tulajdonába került. A Tanács a különböző helyekről érkező jelzésekre felfigyelve, számítva a belső idegenforgalom fellendülésére, figyelembe véve a várrom életveszélyes állapotát társult a műemlékvédelem országos szervével. Az akkori idők légköre sajátos módon kedvezett az emlék felkarolásának. Egy ipari kolosszus tőszomszédságában álló kul-túremlék megmentését kedvezően lehetett indítványozni, támogatni. Mindez jól beleillett abba a koncepcióba, amely a települések közötti aránytalanságot, a kedvezőtlen öröksög felszámolását - a kulturális forradalom keretében a múlt értékeit akarta a mába átmenteni, a kiváltságos rétegek hagyatékát a nép szolgálatába állítani.Diósgyőr minden szakember számára a hazai középkori anyag színe-javát jelentő kultúrtörténeti emlék. Négy hatalmas toronyromja az udvarból több mint húsz méterrel, a várárokból meg már negyven méterrel az égbe rajzolódó hatalmas kőépítmény, méreteiben és a hat évszázad előtti idők nyomait hordozó részleteivel kiemelten, fontos műemlékünk. Olyan jelentős történelmi értéket képvisel, amelyet még a történelmi Magyarországra kiterjedő 1881. évi legelső műemléki jegyzék is felvett a mindössze 42 védetté nyilvánított épület közé. Jelentősége a munkálatok során csak nőtt. Ahogy bővültek a lehetőségek és gyarapodtak az ismeretek, egyre tágabb összefüggésben kezdett kirajzolódni a vár egykori történelmi szerepe és a helyreállítás utáni kulturális felhasználás fontossága.163Minden arra buzdított, hogy Diósgyőrt ne elszigetelten szemléljük, hanem helyreállítását a lehető legkorszerűbb, legigényesebb szinten próbáljuk megvalósítani.A TERMÉSZETI ADOTTSÁGOKA diósgyőri vár területe és környezete páratlanul, már-már egyedülállóan gazdag az ember megtelepedése számára szükséges és kívánatos természeti adottságokban. E szerencsés környezetben hitelt érdemlően felvázolhattuk munkánk előkészítéseként az ember megtelepülésétől, a hajléképítészettől a várépítészetig átívelő évezredes történetét. Napjainkban pedig érzékeljük azokat a kulturális és természet földrajzi előnyöket, amelyeket e táj a korszerű telepítés-építészet kibontakozása számára jelent.Mindezt a széles körű kutatások szakvéleményei körültekintően megállapították. A várárok az Adria felett 180 méterre van, ebből áll ki 16 méter magasan a kb. 100 méter átmérőjű fehér színű, a triász ladini földtörténeti emeletbe sorolt fennsíki mészkő szikladomb, amelyre a várat építették.A kő karsztosodásra rendkívül alkalmas. Területünkön mintegy 40 métert meghaladó vastagságú és 1 km2-nél nagyobb tömbkarszt található. A várudvaron a sziklák közeit is kikaparó ásatás egy feltűnően összelyuggatott, már-már fantasztikusnak tűnő felszínnel lepett meg bennünket. A geológusi nomenklatúra szerint a vársziklán a kisebb lyukak a szerves maradványok kilúgozásából adódtak, a nagyobb kürtők lepusztult felületű mélyülő vakkürtők, a vársziklán taréjok láthatók, amelyek nagyon hasonlítanak az ördögszántásokhoz". Magyarázatot kaptunk például arra, hogyan sikerült a vár vízellátását biztosítani. A vár kútjait a Kelet-Nyugat irányú geológiai törésvonalban mélyítették le, és így a kútban valóban vizet találtak. A középkor mestereit a körültekintő tapasztalat vezette, amikor a felső és az alsóvár kútját a rendkívül kemény kőzetben közel 2 méter átmérővel 20, illetve 15 méteres mélységig az akkori kéziszerszámokkal kivésették. A várnál a völgyszélesség 600 méter, amelyet a várdomb melletti árkon túl a meredeken magasbaemelkedő Bányabükk-hegy pereme, a szemközti oldalon pedig a miocén-korból származó dombvonulat határol. A déli napsütést élvező dombokon mindenkor intenzív mezőgazdaság, szőlőművelés folyt, ahogy azt ma is csinálják és amelyekről még a régi földrajzi elnevezések is tanúskodnak.A források vize tóvá gyűlt össze. Ma már ugyan a vár körül se tavat, se szabadon feltörő forrást nem látunk, de a környezet megfigyelhető terepviszonyai azt mutatják, hogy a vizet mint védelmi tényezőt minden korban figyelembe vették, sőt erejét az őskortól a középkorig csak fokozták. A vizesárok a királyi vár teljes kiépítésekor már a scarpa belső mederfal és a contrascarpa - külső mederfal kváderkövek-kel burkolt magas, erős várfalai között széles, mély védelmi gyűrűvé épült ki. Vize főleg a Bányabükkhegy lábánál feltörő Szent György nevű forrásból táplálkozott, ahonnan 5 méter széles kőfalak közé terelt mederpatakban ömlött az árokba. Az árok túloldalán feltehetően szintén falazott és zsilipéit mederben folyt tovább a víz a Színvába, illetve terült el a vár alatti tóban.A tó egykor egészen a várdombig terjedt, majd a vizesárok kimélyítésekor kitermelt földből az árkon túl kb. 50 méter szélességben egy újabb várfallal elkerített, kb. másfél méterre felmagasított vársíkot, rivellinó" gyűrűt vontak még a várárok elé, a tavat is lejjebb szorítva. Ez a valamikor nagy kiterjedésű, sőt egy átmenő földgáttal és szintkülönbséggel is kettéosztott tó a gátnál vízienergiájával malmot hajtott. A malom a legutóbbi időkig még üzemelt. A tó azonban egyre inkább eliszaposodott, miután a vízutánpótlásától fokozatosan megfosztották, mert forrásait bekötötték a város ivóvíz rendszerébe.A VÁRROM A FELTÁRÁS ELŐTTA várrom feltárása előtt alig lehetett elkülöníteni azt a hármas tagolódást, amelyből a szimmetrikusan felépített, és gyűrűsen tagolt vár egykor állt:1.a várdombot körülvevő árkot,2.a várdomb sziklaoldalához tapadó külső várat,3.a várdomb tetején omladozó négysarok-tornyos várpalotát.A hajdani vizesárok helyén feltöltődött, gazzal, bozóttal benőtt kiszáradt árok húzódott. Amikor leengedék a Diósgyőr-Tapolca uszodájának 1600 köbméternyi vizét, az keskeny mederben a déli árkon folyt keresztül, és az egykori malomárokba torkollva jutott el a Színváig. A várárok DK-i sarkában egyideig még szabadon buggyant fel a víz, amíg bebetonozva, lefolyva véglegesen meg nem szüntették. A folydogáló ér mellett a várárok külső partját az egykor várfalszerepet is betöltő ,,contrascarpe"-ot a külső vár164