A Dózsa-háború humanista eposza (dedikált példány) [antikvár]

V. KOVÁCS SÁNDOR A DŐZSA-HÁBORÜ HUMANISTA EPOSZA (Stephanus Taurinus de Switawia: Stauromachia) A felszabadulás utáni évek egy elfeledett XVI. századi eposzírót tettek ismertté : Taurinus Istvánt. Főműve, az 1514. évi parasztháborúról szóló StaaromaclUa, szinte egy-idöben jelent meg latinul és magyarul. Az újra felfedezett költő személyének, és addig kevéssé ismert munkájának értékelése körül élesen megoszlottak a vélemények. Voltak, akik témaválasztására hivatkozva irodalmunk értékes hagyományainak sorába iktatták. Az összefüggéséből kiragadott idézetek, valamint az eposz egészének történelmietlen megvilágítása valóban igazolni látszott ezt a felfogást. De voltak, akik a hely, az idő és a körülmények reális mértékű számbavétele alapján kétségbevonták a humanista Taurinusnak még burkolt formában megnyilatkozó plebejus-rokonszenvét is, és ennek megfelelően parasztellenes alkotásnak minősítették a Stauromachiát. A vitás kérdések eldöntéséhez szükség lett volna a^ egyes tézisek részletesebb bizonyítására, ezt azonban nem végezték el. Pedig e probléma tisztázása korántsem tekinthető pusztán filológiai feladatnak : végre is határozott választ kell adnunk arra, vajon a parasztháború egyetlen egykorú költői feldolgozásának hol a-helye és mi a jelentősége a magyar irodalöm történetében. I. Hunyadi Mátyás halála nemcsak a központosított monarchia gazdasági politikai szerkezetében hozott változást, de jelképes cezúrát jelentett a szellemi életben is. A Magyarországra behívott és itt patronált olasz humanisták jó része elhagyta az országot, a többieket pedig nem volt, ami különösképp ide vonzotta volna! A gyengülő olasz kapcsolatok helyébe a gyorsan növekvő német befolyás lépett. Ennek egyik fontos következménye áz lett, hogy az egyetemre indulók mind nagyobb hányada törekedett immár Bécs felé Itália helyett. A magyarság élénkülő bécsi és általában német kapcsolatai egyszersmind kapunyitást is jelentettek az idegen humanisták előtt, s végsősoron a Habsburg expanziós törekvések kilátásait javították meg. Ezeknek a törekvéseknek képviselői közé tartozik Taurinus (Stieröxel) is. Stieröxel István minden valószínűség szerint német eredetű morvaországi család gyermeke volt.i Pályafutását mindvégig befolyásos német és magyar mecénásainak köszön- ^ Juhász, Ladislatts : De vita operibusque Stephani Taurini Olomucensis. p. Ili—V. A Bibliotheca Scriptorum Medii Recentisque Aevorum c. sorozatban megjelent Stauromachia-kiadás bevezetője. A továbbiakban mindig erre a kiadásra utalunk. Minthogy Juhásznak ez az összeállítása tartalmazza legteljesebben a költő életrajzi adatait, ezek átvételekor külön nem hivatkozunk rá. A kötet Introductio-iáhan adott (1944-ig terjedő) Taurinus-bibliográfiában foglaltakra is csak nagyon indokolt esetben térünk ki. Kiegészítések a Juhász által ismert irodalomhoz : Müller, Fii(iedbioh) : Gleichzeitige Aufzeichnungen von Thomas Wal, Johannes Mildt und einem Heltauer aus den Jahren 1513— 1532. Archív des Vereines für siebenbürgische Landeskunde. 1879. (XV) 53. Utal rá : Adleef 6* 451