A fejlődés természete (dedikált példány) [antikvár]

KEDVCSINÁLÓ AZ OLVASASHOZ (Bevezetés helyett) Könyvem címe: Civilizációk (avagy a fejlődés temiészete). Nem történelemkönyvet tart a kezében az olvasó, nem is filozófiai művet, nem közgazdaságtant, illetve ezt is, azt is. „Történetfilozófiaként" lehetne meghatározni a műfajt, amely a történelemtudomány, a bölcselet és a gazdaságtan határterületén, érintkezési pontján „működik", kutat. Egyrészt valóban egyfajta világtörténeti áttekintést kap az olvasó, természetesen csak dióhéjban, a fő történelmi csomópontokra koncentrálva, másrészt újraértelmezünk alapfogalmakat, mint például a fejlődést. Keressük a haladás okait, mozgatórugóit, felülvizsgálva megcsontosodott, dogmává merevült sztereotípiáinkat. Levezethető-e például az összemberi fejlődés olyan kiemelkedő mozzanata, mint a vadászó, halászó, gyűjtögető életmódról az élelemtermelő életmódra, tehát az állattartásra és a földművelésre való áttérés a népsűrűség növekedéséből? „Ahogy a népesség növekedett, már nem lehetett a régi módon eltartani őket, át kellett térni halljuk, vagy olvassuk az általános iskolai olvasókönyvekben is. De valóban igaz ez? Azután pedig hogyan is kezdődött a háziasítás? Az ősember hazavitte a leölt anyaállat kicsinyét és fölnevelte? Vagy lehet, hogy egészen más módon? ^ A kapitalizmus kibontakozása Angliában, tehát az eredeti tőkefelhalmozás megindulása, valóban arra vezethető vissza, hogy a nagy földrajzi fölfedezések után a világkereskedelmi útvonalak áthelyeződtek a Me-diterráneumból az Atlanti-óceánra? Vagy pedig ezt meg kell cáfolnunk, mert kimutatható, hogy az angliai kapitalizációnak szinte semmi köze a földrajzi fölfedezésekhez, és hogy teljesen a belső, immanens gazdaság- és társadalomfejlődési mozzanatokban rejlenek a valódi okok?^ Létezik-e az ember kutató-kereső ösztöne, amiből automatikusan következik az emberi társadalom fejlődése, vagy ezt a szintén sztereotip el- ' Bökönyi S.: 37. Vadakat terelőjuhász. ^ Marx, K.: 222. A Tőke III. IV. szakasz, 20. fejezet: Adalékok a kereskedelmi tőke történetéhez. 323-337. o.