A feszültségek között élő (égő) ember [antikvár]

BevezetőAmikor időnként az a titkos vágy foglalkoztatott, hogy majd író leszek, nem arra gondoltam, hogy regényeket írok, hanem olyan író akartam lenni, mint Erdei Ferenc. Főleg a Parasztok és a Futóhomok című műve keltette föl a fantáziámat, hiszen én is a parasztságból származtam, és a szüleim, sorstársaik, a parasztság küzdelmes életéről akartam írni.Eszembe jutott az is, hogy én már gyerekkoromban is hallottam Erdei Ferencről. Szülőfalum, Királyhegyes szomszédos Makóval. Tőlünk nem messze lakott a községben Sarró András, aki gyerekkorom éveiben, az 1930-as évek elején, közepén rendszeresen járt dolgozni Erdeiék anyai, Szabó-ágon örökölt, a falutól nem messze eső tanyai gazdaságába. A föld nélküli napszámos, Sarró András sűrűn mesélte a szomszédoknak, hogy a tanyán két hozzá hasonló korú diák Erdei-fiű, Ferenc és Sándor éppúgy részt vesz a nyári mezőgazdasági munkában, mint ő, a napszámos. Fölajánlották neki, hogy mivel nagyjából hasonló korúak, tegeződjenek. Ehhez ők mindenképpen ragaszkodtak. András először nem is értette, hogy mit akarnak, mert teljességgel lehetetleimek tartotta, hogy ő, a napszámos, felnőtt diákokkal, majd értelmiségiekkel, urakkal" tegeződjön. Az Erdeifiúk azt hangoztatták, hogy ők nem urak, hanem parasztból lett demokrata, népi értehniségiek, minden embertársukat egyenrangúnak tartanak magukkal. András lassan megszokta a tegeződést. Noha évekkel később Erdeiék elköltöztek Makóról, évtizedekkel később is fölkereste a miniszter Erdei Ferencet, aki mindig örült a találkozásnak, és a régi barátsággal fogadta őt.Azért támadt föl érdeklődésem Erdei Ferenc múltja, küzdelme, törekvései iránt, mert a háború előtti években mi is próbálkoztunk hagymatermesztéssel. Szüleim is így igyekeztek kitömi a szegénységből. Ez azonban nem sikerült. IJgy éreztem, és ma is úgy érzem, hogy azok a kmzó vágyak, hallatlan indulatok és paraszti fölemelkedési törekvések, amelyek apám, szüleim életét is meghatározták, ösztönöztek engemet is az írásra.Sarró Andrástól már gyerekkoromban megtudtam, hogy Erdei hagymakertész parasztcsalád fiataljaként került a makói gimnáziumba, apja döntése nyomán, amelyet a nagyapa erősen ellenzett, mert árulásnak tekintette. Apja földnélküli hagymakertész voh, csak házasságával jutott földhöz. Sarró András elbeszélése, Erdei könyveinek korai olvasása hatására erősödött bennem a mdat, hogy életpályánk sok tekintetben hasonlóságot mutat. Az én szüleim még gondolni sem mertek arra, hogy taníttassanak, hiszen erre nem volt lehetőségünk. Apám ugyan az 1920-as években a Nagyatádi-féle földreformmal kapott 3 holdat, mert