A finnugor szak a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen (dedikált példány) [antikvár]

BevezetésA címben jelzett időszak egyrészt megtévesztő, másrészt rendkívül sajnálatos.Megtévesztőnek azért nevezem, mert - mint alább olvasható - a nevezett egyetem finnugor tanszékén ténylegesen 1993 őszén kezdődött az oktatás, vagyis valójában lényegében húsz esztendőn keresztül működött a Pázmányon finnugrisztikai képzés. (1999 szeptemberétől a megszűnést jelentő 2012. január végéig hivatalosan 27 szemeszteren át - azaz 13 év és fél tanévig - létezett a tanszék, 1993-tól kezdve pedig 12 szemesztert, azaz 6 tanévet hozzáadva 39 szemesztert vagyis 19,5 tanévet számolhatunk össze.)A megszüntetést az egyházi egyetem rektora váratlanul és - megítélésünk szerint - következetlenül hozta, ugyanis az ún. kutatói szakoktól nem lehet az egyetemen nagy hallgatói létszámot létrehozni, így az egyetemi profitot a magyar, a történelem, a kommunikáció stb. szakokon lehet kitermelni. Mindamellett a Pázmány, ahogy tudjuk, a XX. század egyetlen Európában megindított egyeteme, és az egyetemet Pázmány Péter ugyanabban a városban - a felvidéki Nagyszombatban - alapította meg, ahol a finnugor nyelvtudomány első európai képviselője, Sajnovics János csillagászként működött.1994 októberének egyik estéjén atyai jóbarátom, Vértes O. András fonetikus felhívott telefonon. Afelől érdeklődött főleg, hogy nem kívánnék-e az egy évvel korábban létrehozott katolikus egyetem finnugor szakán az oktatói munkába bekapcsolódni. Gondolkodás nélkül és boldogan mondtam igent, szívesen vállalkoztam az új hazai egyetemen a finnugor szak és egyben a finnugor intézet - legalább részleges - megszervezésére. Finnugrisztikai tevékenységem a szófejtő rabszolgamunka miatt az MTA Nyelvtudományi Intézetében nem tudott eléggé kibontakozni, emiatt tudományos téren is kedvező változást vártam ettől az 1994/95. tanév második félévében megkezdődött másodállástól. Időközben egyik kollégám, a magyar helyesírás és a mai nyelvhasználat kimagasló képviselője úgy nyilatkozott: nagyon becsüljem meg újonnan nyert oktatói munkakörömet, mert ki tudja, mi történhet az intézetben, az intézeti munkahelyekkel, akár már a közeli hónapokban, években. Váteszi jóslata beteljesedett, a Nyelvtudományi Intézet 1995. június 20-ával a gazdasági megszorító intézkedésekre hivatkozva kénytelen volt megválni tőlem. Három féléves egyetemi tevékenységem alapján a Pázmány Péter Katolikus Egyetem dékánja úgyszólván egyidejűleg az akkor Piliscsabára költözött egyetemnek főállású dolgozójává, intézetvezetővé nevezett ki.