A folyó színei (dedikált) [antikvár]

Különleges törvények mozgatják létünket és a ránk súlyosuló időt. Sodródunk az árral, vagy a hullámoknak feszülünk. Személyiségünk ekképp formálódik, és egyszer csak beleömlik abba a folyóba, melynek áradása inspirációt sugall. Mindenből lehet ihletet meríteni, csak kikell várni a megfelelő pillanatot, hogy találkozzon a tárgy, a lélek és a szellem. A teljes összhangot hiába keressük tudatunkkal, az csak görcsössé tesz bennünket. Az ihletettség percét homályba vesző törvények hozzák el, értelmetlen kutatni az okát, csak akkor őszinte és hiteles a belső világ kivetülése. Ami körülöttünk van, meghatároz bennünket, de lelkünk, mégis egy folyó áradása, amely néha színekben játszó, máskor fekete-fehér titokzatos hatalom. Így válik a külvilág és önmagunk belső utazása harmóniává.