A "Fúrász" Zsigmondy Vilmos élete és műve (dedikált példány) [antikvár]

A Magyar Olaj- és Gázipari Múzeum (MOGIM) Zsigmondy Vilmos Gyűjteménye számos egyedi relikviát is őriz a magyar, a Kárpát-medence vízbányászat-történetéből. Zsigmondy Vilmos a XIX. század derekán a vízkút-tervezés, vízkútfúrás, mélyfúrás, a fúrómag elemzés első, legkiválóbb magyar, Európa hírű szakembere. 1868-ban egy sikertelen olajkutat is mélyített a galíciai Orow mellett. Az 1848-49 -es szabadságharc alatt Resicabányán ágyúöntéssel és lőszergyártással is foglalkozott. Az Esztergom melletti Annavölgyben, Sándor Móric szénbányájának gondnokaként - tíz év alatt - alapos ismereteket szerzett a szénbányászatról. Zsigmondy majdnem minden tevékenységéről - beleértve az artézi kutak, melegvíz kutak fúrását és üzembe helyezését - szakszerű, részletes írásban, tanulmányban számolt be. Az 1865-ben megjelent „Bányatan " című könyve a vízkutatás és vízkútfúrás tudományának alapműve lett. A szakkönyvben számos német szakkifejezést „magyarosított". E könyvben úttörő munkát végzett több bányászati, geológiai és mélyfúrási magyar szakkifejezés megalkotásában, meghonosításában.Több munkája korának sűrűn forgatott szakkönyve lett. Zsigmondy Vilmos a közélet, a politika terén is sokat tett a közösséget szolgáló jó célok megvalósításáért. A későbbi eredmények igazolták, hogy jól döntött, amikor idős korában unokaöccsére, Zsigmondy Bélára hagyta cégét. Csath Béla - a Zsigmondy Vilmos Gyűjtemény egyik megalapozója, 34 évig vezetője - és Simon István - a Gyűjtemény jelenlegi vezetője - jó érzékkel, lényegre törően írta le Zsigmondy Vilmos, a „fúrász" munkásságát. Zsigmondy Vilmos több nyelvet beszélő, nagytudású, szorgalmas szakember, aktív közéleti szereplő volt élete végéig. A hálás utókor szoborban, emléktáblán, intézmény nevében, kitüntetésérmen őrzi emlékét. A tanuló ifjúság is méltán választhatja Zsigmondy Vilmost követendő példaképnek.