A Gyöngyösi Ferences Könyvtár (dedikált példány) [antikvár]

IIV !' ^! 1 .1 1.! ii,'VÍMÍ.1US'!ElőszóHa a Guinness Rekordok könyvébe valószínűleg nem is fog bekerülni a Gyöngyösi Ferences Könyvtár, e gyűjtemény sok tekintetben egyedülálló a Kárpát-medencében. Több száz éves polcain feltűnő gazdagságban találjuk meg a XV-XVII. század európai műveltségének köteteit, bár maga a bibliotéka mindössze" 217 darab 1500 előtt nyomtatott könyvet, azaz ősnyomtatványt, 799 XVI. századit, vagyis antikvát, 160 kéziratot, ebből 6 kódexet tartalmaz, továbbá mintegy 27.000 XVII-XIX. századi könyvet. Ez a szám közép-európai mércével nem a legnagyobb, viszont a történelmi Magyarország területén nem sok olyan régi könyvgyűjtemény van a gyöngyösin kívül, amelyik nem gazdag műgyűjtők vagy mecénások tudatos állománygyarapításának eredményeként jött létre, hanem olyan módon, hogy egy közösség a mindennapi könyvhasználat köteteit őrizte meg fél évezreden keresztül. A Gyöngyösi Ferences Könyvtár természetes" gyűjtemény, és egyetlen korszakában sem bővült tudatos, a gyűjtemény karakterét meghatározni kívánó vásárlás vagy csere útján. így válhatott több száz év magyar ferences műveltségének pontos tükrévé.Mindez annak köszönhető, hogy a könyvtár hosszú története során megszakítások nélkül működött; átvészelte a török hódoltság korát, szabadságharcokat, forradalmakat, világháborúkat, földrengéseket és tűzvészeket - sőt, még a kommunizmus negyven esztendeje sem okozott jelentős változást állományának összetételében. A szegénységi fogadalom alatt élő szerzetesek pedig megbecsülték és gondosan megőrizték a hosszú évszázadok gyümölcseként létrejött gyűjteményt.Ugyanakkor, bár a Gyöngyösi Ferences Könyvtár egyidős a kolostorral, önálló intézményként - leszámítva az 1950-től 1997-ig terjedő időszakot - sohasem működött. A bibliotéka a rendház, később a rendtartomány része, szervezeti egysége volt, éppúgy, mint a konyha, a refektórium, vagy a rekreációs terem. Könyvtárosainak nevét a XVIII. század második felétől ismerjük; 1763-ig viszont a mindenkori házfőnök felelt a gyűjteményért, aki vélhetőleg a rendház valamely tekintélyesebb, nagy tudású szerzetesére bízta a könyvek gondozását. A XVIII. század második felétől azonban már a rend legfelsőbb vezetése jelölte ki a bibliotéka őrét, akit más szerzetesi könyvtárakkal ellentétben nem custosnak (őrnek) vagy librariusnak, könyvtárosnak neveztek, hanem prefektusnak, vagyis elöljárónak, alkalmanként praesesnek, oltalmazó-védőnek.A Gyöngyösi Ferences Könyvtár históriáját ezért önálló intézménytörténetként leírni nem lehet, s más hasonló gyűjteménytörténetek feltárásához képest némiképp eltérő módszerekkel dolgozhatunk csak - mint ahogyan a könyvtár történetére vonatkozó forráscsoportok is egyediek. Persze több a hasonlóság, mint a különbözőség: a korai időszakban itt is csak közvetett adataink vannak a könyvtárhasználat módjára vonatkozóan, más történelmi könyvtárainkhoz hasonlóan itt sem tudjuk, kik és milyen módon jutottak hozzá a bibliotéka könyveihez. A XVIII. századig nem ismeretes, hol és milyen módon voltak elhelyezve a gyűjtemény kötetei; és 1613. előtt - inventárium vagy katalógus hiányában - az állomány koronkénti összetételét is inkább csak megbecsülni lehet.