A "Hévízek Atyja" (dedikált példány) [antikvár]

Részlet: KÖZELÍTÉS Bolond Béla Anyaszült meztelenül ült a köldökig se érő forró pocsolyában. Tél közepe volt, hó és hideg. A bozontos szakállú öreg naponta pancsizott bő órát a gőzölgő vízben, majd, a hőforráskút kifolyójánál bádoggal, vederrel sorban álló asszonyok kacarászásától kísérve, pirosra sült pucérságát méltóságteljesen viselve kikászálódott a „medencéből". Magára huzigálta szakadozott gúnyáját, melyek eddig egy sírkereszten gunnyasztottak, lévén temető a kifolyó körül. Öltözködés közben morgott az asszonyokra, akik csúfondáros szavakkal meg-megdobálták Bélát. Mikor öltözködésével végzett, hosszú, fekete szakállát rongyai alá gyűrte, fejét nyaka közé húzta, s elkocogott a gőzölgő árok mentén, arrafelé ahová az árok is tartott, a pecegödrök irányába. A vályogvetők itt is, ott is hagytak ki vályogokat, melyből Bolond Béla - tisztességes nevén Erdős Béla - összetákolt magának egy rozsdás, bádogtetős vityillót. Gyerekként ó hányszor meghajigáltuk „sárgöringgyel" a villa negrát. Ilyenkor Béla dühöngött, rázta ránk az öklét, visszahajigálta a göröngyöket. Mi meg csak nevettük, csúfoltuk, ahelyett, hogy szégyenkeztünk volna. De hát tíz alatt még nagyon éretlen a gyerekember. Bolond Bélának - jelzős vezetéknevét a környékbeli asszonyok ragasztották rá, különös szokásai és indokolatlan dühkitörései, valamint magában való hangos beszéde, motyogása miatt. Rendelkezett azonban az öreg egy behozhatatlan előnnyel az emberek egy részével szemben. Közel hatvan éves volt akkor, de soha nem ismerte a betegséget, közte a csúzt, a reumát. Olyan egészséges volt, mint a makk! Hát még ha jól is táplálkozott volna! Felhőtlen egészségét a mindennapos kifolyó melletti gyógy-fürdőzésének köszönhette, melyet - mármint a pancsikolást - télen-nyáron egyaránt művelte, amióta csak feltört a hőforrás vize Hajdúszoboszlón, tehát 1925. október 26. óta. Mi és hogyan is történt akkortájt?