Bővebb ismertető
Etatizmus és karitászAdalék Fischer-Colbrie ÁgostÉs a szlovákok kapcsolatáhozNem most írom le először, hogy a két világháború közötti szlovákiai magyar eszmetörténet kutatását nem 1918-cal, hanem a századfordulóval kellene kezdeni. A század első másfél-két évtizedében szocializálódtak ugyanis azok a politikusok és gondolkodók, akik a kisebbségtörténet első szakaszában valamilyen szerepet vállaltak, s az akkor kialakult ellentétek és barátságok részben átöröklődtek a Felföld cseh megszállását követő időkre. Történtek továbbá kísérletek 1914 előtt a szlovák-magyar viszony rendezésére, de legalábbis a kisebbségi kérdés problematikájának értelmezésére is. így tehát nemcsak annak nagy a valószínűsége, hogy bizonyos, az 1920-1938 közötti időszakra vonatkozó kérdésekre az első világháború előtti korszakot kutatva kaptmk válaszokat - sokszor még ahhoz is a békeévekig kell visszanyúlnunk, hogy megtudjuk, mi is a kérdeznivalónk.Közismert tény, hogy a csehek bejövetele után a megszállt területeken egyetlen olyan katolikus püspök maradt, akit nem távolítottak el székéből (a püspökök hivatalból tagjai voltak a budapesti Országgyűlés főrendiházának, ez lehetett a püspöktelenítési" attak egyik oka): Fischer-Colbrie Ágost, Kassa zselízi születésű, francia beütésű német családból származó magyar püspöke. Tudjuk azt is, hogy szlovák nyelvű híveinek osztatlan bizalma övezte. Van olyan tudományos munka, s van olyan szlovák dokumentum is, amely szerint helyt maradásának oka főképpen ez, illetve az, hogy a világháború előtt védte szlovák papjait (név szerint Jozef Kackát szokták említeni, akit hadbíróság ítélt halálra, s a püspök szavára változtatták az ítéletet fegyházbüntetésre). Más, szintén nem elég konkrét utalások szerint azonban ebben valószínűleg a Vatikánnak volt nagy szerepe, amely kiállt Fischer-Colbrie mellett. Szüllő Géza a témába vágó tanulmánya' erre nem tér ki: Az államfordulat a szlovenszkói püspöki kart, amelyet a közjogi kon-Szüllő Géza: A katolicizmus helyzete a Csehszlovák Köztársaságban. Magyar Szemle, XXIII. köt., 1935, 268-273. p.