A kényszer kapui (dedikált) [antikvár]

A szerző által dedikált.
Ez a könyv nem memoár és nem is tudományos dolgozat. Persze nem is egy krimi, ahogy a címlapon olvasható. A szerző nem egy bűnesetről szertetett volna "látleletet" adni, bár véleménye szerint az, ami a hazai pszichiátriával, intézményeivel, a szakmában dolgozókkal és elsősorban a betegekkel történt, súrolja a bűntény határait. Hogy csak a legismertebb említtessék meg itt, az Országos Pszichiátriai Intézet (a Lipótmező, a Sárga Ház) bezárása. A szerző, miközben életéről, tanulmányairól, szakmai "kalandjairól" mesél, tanácsot ad ahhoz, hogyan tartsunk élvezetes előadást, hogyan írjunk cikket, könyvet, önkéntelenül is újra meg újra visszatér az országos intézet sorsához. A magyar pszichiátria elitjében eltöltött harminc év sem tud magyarázatot adni a történtekre. A krónikás azonban ebben a könyvben betölti szerepét: rögzíti az eseményeket, véleményeket, bemutatja a dokumentumokat, és mindeközben annyira személyes csupán, amennyire egy sokat megélt és tapasztalt szakember lehet.