A kiskunfélegyházi Constantinum Leánynevelő-Intézet krónikája (dedikált példány) [antikvár]

A történelem olykor rideg és száraz tényanyagát nagyon élővé és érzékelhetővé tudja tenni egy-egy kortárs visszaemlékezése, egy korabeli napló vagy egy krónika. Ezek a „személyes történelmi" feljegyzések az akkori jelenben teljesen hétköznapinak, vagy közönségesnek tűnő eseményeket, dolgokat örökítettek meg, s csak mi, az utókor tulajdonítunk nekik nagy jelentőséget, hiszen mi már tudjuk a folytatást, ismerjük a következményeket, s ennek fényében vizsgáljuk a ránk maradt emlékeket. A legtöbbet egy közösségről, vagy egyetlen személyről annak hétköznapjai, mindennapi gondjai, örömei és gondolatai árulnak el. Egy ilyen hiteles és sok szempontból érdekes korrajzot tart kezében az olvasó. Az egyik érdekesség maga a korszak, amikor a krónika keletkezett: az első világháború, az őszirózsás forradalom és a Tanácsköztársaság eseményeit követő időszak. A másik érdekesség pedig az a nézőpont, ahonnan a krónika láttatja az akkori világot: egy szerzetesközösség szemével nézhetjük az 1920- as évek Magyarországát. A Miasszonyunkról nevezett Kalocsai Szegény Iskolanővérek vezetése alatt álló kiskunfélegyházi Constantinum római katolikus leánynevelő-intézet fontos szerepet töltött be Kiskunfélegyháza és vonzáskörzetének leánynevelésében. Az intézet fennállásának 40 éve alatt működött a Constantinumban elemi népiskola, polgári leányiskola, tanítónőképző és mezőgazdasági leányiskola. Félegyházára 1908-ban érkeztek az Iskolanővérek, a Constantinum volt az első intézmény, amelyet a kalocsai székhelyű apácák egyházmegyéjük határain túl alapítottak. A nővérek vezetése alatt álló intézmény elsősorban Félegyházán, de képzési rendszerének egyedülálló volta miatt országos viszonylatban is igen népszerű volt, s a városnak nemcsak iskolatörténetében, lánynevelésében, hanem kulturális életében is meghatározó szerepet játszott. A Constantinum fejlődését a második világháború lassította, a szerzetes rendek feloszlatása pedig derékba törte. 1992-ben azonban a nővérek újrakezdték működésüket a városban, 1998-ban ünnepelték Félegyházára érkezésük 90. évfordulóját, s 2000-ben, a millennium évében lesz 140 éve, hogy a Társulatot alapító tizenkét nővér Magyarországra érkezett. Ez a munka a nővérek félegyházi fiókházának, a Constantinumnak 1919. december 1. és 1923. augusztus 31. között vezetett krónikájának szöveghű kiadása. A mű első része bevezető tanulmány formájában nyújt áttekintést a Kalocsai Szegény Iskolanővérek rendjéről, a társulat történelmi gyökereiről, Magyarországra, illetve Kiskunfélegyházára kerülésük körülményeiről. A krónika könnyebb megértését szolgálja a társulat működésének és szabályainak, valamint a Constantinum épülettörténetének, az intézetben működő iskolatípusoknak, az intézet tanügyi hatóságainak bemutatása. A Constantinum nevelési elveinek tárgyalása bepillantást enged a hajdan virágzó iskolakomplexumban folyó munkába, az intézetet átható szellemiségbe, amely a krónika bejegyzéseiben is tükröződik. A mű második, terjedelmét tekintve Hml része az eredeti kézírásos krónika szöveghű közlése, bőséges jegyzetanyaggal ellátva.