A kolecisztokinin magatartási hatásai (dedikált példány) [antikvár]

1. BEVEZETÉS ÉS CÉLKITŰZÉSEK A kolecisztokinint Ivy és Oldberg fedezték fel 1928-ban, akik kimutatták a duodénumból izolált anyagról, hogy epehólyag összehúzódást okoz. Később Harper és Raper (1943) igazolta, hogy bizonyos bél-kivonat, melyet pankreoziminnek hívtak, fokozza a pankreász enzimszekrécióiát. Ezt követően Mutt és Jorpes (1968) meghatározta e két hatásért felelős anyag szerkezetét, amiből kiderült, hogy egy 33 aminosavból álló peptidröl van szó, s ez váltja ki az epehólyag összehúzódását, valamint a hasnyálmirigy enzimszekréció.iának fokozódását (kolecisztokinin-pankreozimin). Ezt követően igen széles körben vizsgálták a kolecisztokinin emésztőrendszerben betöltött fiziológiás szerepét, s ma már iól ismerjük a hormon ezen hatásait, sőt azt is, hogy néhány gasztrointesztinális betegségben, azok kialakulásában is döntő jelentősége lehet. Alig egy évtizeddel a peptid szerkezetének megismerése után, Jean-Jacques Vanderhaeghen és mtsai (1975) gasztrin ellen termelt antiszérum segítségével, "gasztrin-szerű" immunreaktivitást találtak patkányagyban. Nem sokkal ezután Gockray és mtsai (1976) igazolták, hogy ez az anyag a gasztrinhoz szerkezetében hasonló kolecisztokinin oktapept'iddel lehet azonos (a C-terminális pentapeptid azonos mindkettőben).