A magánkisipar a gazdaságirányítás új rendszerében (dedikált példány) [antikvár]

Tavalyelőtt ünnepeltük hazánk felszabadulásának huszonötödik évfordulóját. Két és fél évtizede olyan úton indultunk el, amely a szocializmus alapjainak lerakása után, az új társadalmi rend teljes felépítésének szakaszába vezetett.Népünk a felemelkedés útján az első lépéseket a romok és az anyagi kifosztottság között tette meg. Ezt még tetézték az érzelmi veszteségek, hiszen nem volt olyan család, melyből a második világháború, a fasizmus vandalizmusa ne szedett volna áldozatot.A megtett útnak a súlyos történelmi örökség, a revizionista és dogmatikus torzulások miatt többször voltak kitérői, torlaszai. De a szocialista tervgazdálkodás, az ipar és a mezőgazdaság szocialista átszervezése, az életszínvonal nagyarányú emelkedése, a társadalmi juttatások kiszélesítése, különösen az utolsó másfél évtized kiegyensúlyozott politikai és gazdasági fejlődése nemcsak a hazai közvélemény elismerését vívta ki, hanem világszerte megbecsüléssel találkozott.A történelem nem csupán egyszeri tettek, tények sorozata, hanem a gazdasági-társadalmi szerkezet fejlődéstörténete is. E fejlődés törvényei meghatározzák: mi alakítja az emberi gondolkodást.A szerkezet folytonosan átalakul, a változás mennyiségileg hosszabb idő alatt megy végbe, minőségileg hirtelen következik be, de mindig fennmarad a folyamatosság az előzővel. Az új társadalom a régi tégláiból épül, és ez az újnak az építési módját erősen befolyásolja. Ezért kell a gazdaságtörténetnek a régi követőiből kiindulnia, az adott időszak egészének fejlődését felvázolnia akkor is, ha csak egy réteg körülményeinek alakulását vizsgálja. Ebből a meggondolásból indultam ki a magánkisipar hosszabb vagy rövidebb időszakát átfogó, történeti fejlődésével foglalkozó korábbi könyveimben is. E műveket nem történész írja, hanem korunk életének szerény résztvevője, aki napi munkáján túl, krónikásként dolgozza fel a maga munkaterületének gyorsuló társadalmi-gazdasági fejlődését.