A magyar építőipar versenyképessége az Európai Unióban (dedikált példány) [antikvár]

Bevezető Magyarország Európai Uniós csatlakozása után, 2007 derekán még mindig számos kihívással kell szembe néznünk. Az alapkérdés maradt a régi, mármint hogy segített e az EU-s tagság modem fejlődési pályára állni, vagy sem? Nos a'90-es évek elején a „betagozódás a nyugati struktúrába" tűnt az egyedüli garanciának a gazdaság és társadalom konszolidációjához. Ebben az időben még meg volt az esélye a visszarendeződésnek is! Mindenesetre felfokozott várakozás kísérte az EU-s csatlakozásunkat. Az eltelt három és fél év még nem elég ahhoz, hogy komoly szentenciákat mondjunk ki, de a fellelhető, tapasztalható jelenségeket már tudjuk összesíteni. Az építési piacot a jelentős kínálati piac, az erős versenyhelyzet, a vállalkozások magas száma jellemzi. Ez az óriási verseny nagy kihívás elé állította az ágazat minden szereplőjét, nemcsak a vállalkozásokat és a munkavállalókat, de a kormányzatot, a hatóságokat és a szakmai érdekképviseleteket is. Nyugodtan elmondhatjuk, hogy erre az óriási versenyre nem volt felkészülve a szektor. Silány, gyatra minőségű termékek áradata lepte el az építési piacot. Az intézmények ugyan már konszolidálódtak, a nyugathoz kötődés intézményesült, de a politika nem mindig a gazdaság érdekeit szolgálja döntéseivel, számos kedvezőtlen kormányzati intézkedéssel kellett és kell szembenéznünk. Az EU-s jogszabályok átvétele ugyan folyamatban van, de még óriási a rendezetlenség, túl sok a vállalkozások terhe. Magasak a közterhek. Nem lett egyszerűbb a járulék és adórendszer sem. A csatlakozás fájdalmas vesztese a KKV szektor, a támogatások alig jelentkeztek, a vállalkozások egyáltalán nem érzékelik a csatlakozás előnyeit. Ezek érzékenyen érintik a kis és középvállalkozásokat. Még nagyon ciklikusak az állami megrendelések. A rendelkezésre álló pénzeket már régen elköltöttük, de most óriási a pénzhiány, a nagy pénzek még nem értek ide, még csak most vannak pályáztatás alatt. A csatlakozás pozitív folyománya lehet, hogy az EU nem csak mintát kínál, hanem megvan a tagok közötti szolidaritás is. És a megugró energiaárakat még nem is említettük még gyengék a civil szervezetek, az érdekképviseletek! Hiányzik az EU-s tudat, nagy az érdektelenség. Még mindig nagyon fontosak a kapcsolatok! Az építési ágazatot górcső alá véve, a civil szervezetek, szakmai szövetségek jelentős erőfeszítései ellenére- az alapvető problémák már évek óta nem változtak. Az ágazat nem volt felkészülve az óriási versenyre. Továbbra is a körbetartozás, a feketemunka, a szakemberhiány, a munkavédelmi hiányosságok valamint az építés minősége tartozik az alapgondok közé, ami rányomja bélyegét az ágazatra.