A magyar szinészet országútján (dedikált példány) [antikvár]

A Magyar Színészet Országútján. Ez a kis kézikönyv sok aggodalom, fájdalom és izgalom között jött a világra. A legszennyesabb idők tanuja ez. Akkor, amikor nyolc nyilas prilbék kutatta át lakásomat és vinni akartak engem és családomat, amikor már a bombák kérlelJietetlenül romboltak szét körülöttünk minden házat, csak a miénk maradt úgyahogyan lábon, — ekkor is folyton azon gondolkoztam: vájjon ez a sors rendeltetett ennek a szerencsétlen magyarságnak? Ekkor is a mesterségemen rágcsálódtam, bízva Isten eddigi végtelen irgalmáiban, — talán mégis eljön az a csoda, amely bennünket megment a gyalázatos pusztulásltól, a német irgalmatlanságtól, talán tudok még dolgozni és ime, miire össizieszedtem irlka-firikiáimiat: megjött a csoda, — az oroszok hősies támadásaiban! Sok értékünk elipusztult, életek mentek el, különösen vidéken és olyanok, akik a magyar értékességnek számottevő tagjai maradhattak volna. Mi, itt maradt törpék, igyekezzünk emléküknek hódolni. Ez a kis könyv emlék, a magyar színészöt hőseinek, akár élőként jöttek vissza a némiet pokolból, akár megtértek Istenünkhöz. Legyen ez utóbbiak emléke szent, ¦— az élőknek minden meigbecsültetés munkájuk érdeme szerint. A Színészet Országútján járva, ez csak előfutárja egy nagy munkámnak, melynek címe: „A Magyar Színészet 150 esztendeje". 3