A mátraaljai lignitkutató fúrások palynológiai eredményei (kétszeresen dedikált példány) [antikvár]

A MÁTRAALJAI LIGNITKUTATÓ FÚRÁSOK PALYNOLÓGIAIEREDMÉNYEIBŐNA JÓZSEF - RUMI^IlSre, SZENTAI MÁRIA (2 ábrával, i táblával)Összefoglaláa: Szerzők kilenc mátraaljai Hgnitkutató fúrás paljmológiai eredményeit ismertetik. A jellegzetes sporomorpha- és plankton-együttesek alapján a pannóniai rétegsorban három palynológiai és plankton zónát különítenek el. Az alsó zóna az alsó-pannóniai alemeletnek, a felső zóna a felsöpannóniainak felel meg. A középső pedig átmeneti. A kimutatott maradvány-együttes alapján a mátraaljai pannon hármas taglalása és a zónák fúrásonként történő párhuzamosítása megoldható.Mátraalján a fás-földes barnakőszén tartalmú pannóniai képződmények csaknem teljesen famiamentesek. Csak igen szórványosan tartalmaznak szabad szemmel is jól vizsgálható csiga- és kagyló-maradványokat. A rétegek korának meghatározásához ezért laboratóriimií anyagvizsgálatra van szükség. A kevés számú famia mellett a spórák, virágpor és egyes plankton alga maradványok vizsgálata látszott a legcélravezetőbbnek, mivel korábbi vizsgálatok már bebizonyították e rétegek növényi mikrofosszjjüákban való gazdagságát. 1958-ban jelent meg Nagy Lászlóné kandidátusi értekezése s mátraaljai felsőpannóniai barnakőszén palynológiai vizsgálatáról. A gazdag sporomorpha-együttes tudományos értékelése egyben a területre vonatkozó palynológiai alapkutatás is volt, amelynek ismeretében el tudtuk kezdeni a palynológiai gyorskiértékelést. A gyorskiértékelés az iparág számára kidolgozott, viszonylag gyors analitikai módszer, amelynek alapja a már ismert spóra és poUen formák statisztikus kiértékelése. A hazai réteg-tani palynológiában hasonló gyorsmódszert Nagy Lászlóné alkalmazott először a Hidas-53 sz. fúrás neogén rétegsorának vizsgálatára. Módszerét 1960 és 1963 években cikk keretében is ismertette. Ebben összehasonlítást tesz R e i n (1956), S i 11 e r (1954), Pflug (1953), Krutzsch (1959) és Jekhovsrszky (1958) külföldi szerzők lényegében hasonló gyorsmódszereivel. Ismerteti továbbá a módszer igen nagy jelentőségét is az ipari kutatások szempontjából.Kilenc fúrás anyagát vizsgáltuk, melyek közül öt az északi, négy a déli területrészre esik. Északi területről a Gyöngyöspata 33/12, Gyöngyöstarján 16/14, Gyöngyöstarján 43/E-52. Gyöngyös 75/16 és Gyöngyös 83/75 sz. fúrások, a déli területrészről pedig az Atkár 2/27, Nagyréde 68/31, Adács 2/60 és a Karácsond 1/8 sz. fúrások anyagát dolgoztuk fel. A földtani naplók és saját vizsgálataink adatai alapján az északi területen mélyített fúrások paimónía rétegei általában 170200 m vastagok, melyek felső kétharmadát felsőpannóniai édesvízi, bamakőszéntelepes rétegek, alsó egyharmadát pedig csökkentsósvízi alsópannóniai üledékek alkotják (i. ábra).A déli részen hasonló, de vastagabb (500-600 m) pannóniai üledékek vannak, amelyeknek alsó egyharmada szintén csökkentsósvízi kifejlődésű alsópaimóniai üledék. Az alsó- és felsőpannóniai üledékek között nem éles a határ. Az üledékfolytonosság értei-