A megfagyott idő I. (dedikált) [antikvár]

Címlapon a szerző dedikálásával!
Az idő őrli az éveket, percekből lesz a végtelen, és minden úgy pereg, mint malomban a liszt. Az íróknak az a dolguk, hogy ezt a száguldást megragadják, és a szavak segítségével örökre megállítsák. Ez olyan, mint amikor a sebesen zúgó folyó nulla fok alatt lelassul, majd megáll, mintha fagyhalált szenvedne, pedig él. Azt tartja a fáma, hogy nincs régebbi egy tegnapi újságnál. Lám,a modernkor ezt is felülírta, s alaposan megcáfolta, hiszen a mai újság is régi, mondjuk az internet hírszolgálatához képest.A világ kezdi az egyidejűségét élni, sőt, talán a hírek olykor megelőzik a valóságot is. Ezért döntöttem úgy, hogy „befagyasztom az időt, megállítom az eseményeket”. Remélem, hogy az így megdermesztett írásaim egy kort tükröznek, és megörökítenek. Mert ha nincs emléke a múltnak, akkor jövő sincs.