A méhészet szerepe a jászság paraszti gazdálkodásában (dedikált példány) [antikvár]

BevezetésJelen dolgozat szülőföldem, a Jászság népi és okszerű méhészke-dését kívánja bemutatni, a teljesség igényére törekedve. A feldolgozás - a rendelkezésünkre álló dokumentumok segítségével - nyomon kíséri a Jászföld hagyományos népi méhészkedését a XVII. századtól a XX. század elejéig, tárgyalja az okszerű méhészet kialakulását, annak jellemzőit, szól a vándortanítók szerepéről, a méhészeti egyletek, körök tevékenységéről, valamint kutatja a népi és az okszerű mé-hészkedés paraszti gazdálkodásban betöltött szerepét.A méhészkedés kutatására, néprajzi professzorom, Ujváry Zoltán hívta fel a figyelmemet az 1980-as évek elején. Az eltelt !2 év alatt több vidéken gyűjtöttem, de a legtöbbet mégiscsak a Jászságban kutattam a méhészkedést. E téma azért is különösen kedves számomra, mert a Jászberény melletti Szent Imre pusztán lakó anyai nagyszüleim és dédszüleim maguk is tartottak méheket. Gyermekként sokat tartózkodtam kutyaszilfákkal körülültetett tanyájukon, ahol gyakorlatban is megismerhettem a paraszti élet munkáit, hétköznapjait és ünnepeit. E feldolgozást anyai dédszüleim és nagyapám emlékének valamint a 82. esztendejét töltő anyai nagymamámnak ajánlom.A téma kutatásához, a dolgozat elkészüléséhez nagyon sok segítséget kaptam. Mindenekelőtt köszönettel tartozom Ujváry Zoltán professzornak, aki e téma kutatására ösztönzött, s lehetőséget biztosított eddigi tanulmányaim megjelentetésére, a néhai Gunda Béla professzornak, néhai Zsidei Barnabás méhészeti szakírónak. Szabadfalvi Józsefnek, Szabó Lászlónak, Selmeczi Kovács Attilának és Kotics Józsefnek ösztönző tanácsaiért. Köszönet illeti Füvessy Anikót, aki jászsági gyűjtéseit a rendelkezésemre bocsátotta; Papp Izabellát, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár munkatársát, aki levéltári kutatásaimban mindig segítségemre volt; az időközben elhunyt Rédei