A messziről jött ember (dedikált példány) [antikvár]

Részlet: Messziről jött ember Van egy régi magyar közmondás, amely szerint a messziről jött ember azt mond, amit akar. Ez azt is jelentheti, hogy nem mindig mond igazat. Jobb igazat mondani - tartja egy másik közmondás -, mert a sánta kutyát nehezebb utolérni, mint a hazug embert. Ezért én, mint messziről jött ember, nemcsak az igazat, de a valóságot tárom az olvasó elé. Ezt a címet azért adtam a könyvemnek, mert én és az én korosztályom valóban messziről jött. Nem földrajzi távolság ez, hanem történelmi. Én még gyerekkoromban megcsodáltam a biciglit, meg az egyetlen kagylós rádiót a környéken, amit egyszerre ketten is hallgathattunk, egy-egy kagylóját a fülünkhöz szorítva. Tizenhat évesen láttam először mozit, amikor a „Rózsafabot" című magyar filmet néztük meg. Ezért is hat kilométert kellett gyalogolni a szomszéd faluba, ami oda-vissza tizenkét kii ométert jelentett. Ma pedig már ismerjük a rakétát, műholdak működési elvét, az atomerőművek és a számítógépek korában élünk, televízión foghatjuk a világ legtávolabbi részét. Megéltem a világ legkegyetlenebb háborúját. Ha akartam, ha nem, részese voltam annak a történelemnek, amely az 1938-as évek elejétől napjainkig, az ezredfordulóig zajlik. Ezt szeretném elmondani úgy, ahogyan megéltem. Esetenként - bizonyos okok miatt - a személy- és helységneveket kénytelen vagyok megmásítani, de a történet ettől még igaz.