Bővebb ismertető
ElőszóAz emberiség a tüz pusztító hatásának kiváltásával szinte egyidőben kialakította azokat a rendszabályokat és tűzoltó eszközöket, amelyek a tüz keletkezésének és tovaterjedésének a megakadályozását, s minél hatékonyabb oltását voltak hivatva biztosítani. Az adott kor technikai színvonala mindig meghatározta a tüz elleni védekezést, a tűzoltást szolgáló eszközök, felszerelések, berendezések milyenségét.Ez a tanulmány az állami tűzoltóság négy évtizedes 1948 és 1988 közötti műszaki fejlődését vázolja fel. Röviden szól arról a helyzetről, amelyből a második világháborút követően el kellett indulni, majd rövidebb-hosszabb időszakonként ismerteti a műszaki fejlesztési tevékenység szervezeti kereteit, megismerteti az olvasót a felszabadulás óta kifejlesztett hazai tűzoltógépjárművekkel, tűzoltó felszerelésekkel és eszközökkel, oltóanyagokkal, a híradás fejlődésével, nem utolsósorban a tűzvédelmi kutatások eredményeivel.A műszaki fejlesztők négy évtizedes munkáját végigkísérte és lehetőségeit meghatározta a magyar ipar műszaki fejlettsége, az ezirányú KGST együttműködés kialakulatlan volta, a devizahiány és sokszor az anyagi lehetőségek is behatárolták a fejlesztők mozgásterét. E nehézségek ellenére az elmúlt négy évtizedben az országos parancsnokság fejlesztői és a központi javítóműhely dolgozói, számos vállalattal, szövetkezettel és intézménnyel közösen, olyan gépjármüveket, berendezéseket, szakfelszereléseket hoztak létre, amelyek lehetővé tették a veszélyhelyzetbe keriUt emberek megmentését, a tüz- és káresetek minél hatékonyabb felszámolását.A tűzvédelmi kutatások és a lefolytatott tűzoltási kísérletek eredményének köszönhetően az országnak több százmillió forint megtakarítást sikerült elérni. Elegendő csupán a könnyűszerkezetes építési mód elterjedésére vagy a tűzveszélyes folyadékok nagy mennyiségű tárolásánál elért megtakarításokra utalni.Ezt a kiadványt elsősorban azoknak ajánlom, akik tevőleges résztvevői voltak az állami tűzoltóság műszaki-technikai fejlesztésének az alapok megteremtésétől napjainkig.Ezúton mondok köszönetet mindazoknak, akik szóbeli és írásbeli információkkal elősegítették e tanulmány létrejöttét, külön kiemelve Cseke Ferenc ny. tűzoltó ezredes, Strádi Géza ny. tűzoltó ezredes, Váradi Béla ny. tűzoltó alezredes, Hamar Viktor ny. tűzoltó alezredes és Minárovics János ny. tűzoltó alezredes értékes javaslatait, észrevételeit.Budapest, 1988. júliusA szerző