A Nap gyermekei (dedikált) [antikvár]

Borítói kopottasak, karcosak, néhol repedezettek, hátsó borítóján ragasztónyommal. Oldalsó lapélén pár apró folttal, két oldal szélén halvány folttal.
Részlet: A Nap gyermekét nem lehet nem kedvelni! Gyermek ő valóban, tiszta lélekkel háromszoros tinédzser, matematikailag és mentálisan egyaránt. Talán cseppet sem véletlenül vállalta magára... A Nap fogadott gyermeke. Bronzbarna bőrszíne valójában alkonyatkor is csillanóan fehér... Egy értelmiségi vándor, aki megtalálta magát (az életben is!). Micsoda paradoxon! Ellentmondásos vallomás, de elhiszem neki, hogy a Nap déd-, ük- vagy szépunokája. Rostás-Farkas György nosztalgiája a tábortűz, amely minden áldott napon máshol gyulladt fel. A vándorélet tüze-lángja, amelyet esténként az író a kertjében gyújt meg, és egymaga üli „körül” és mindig ugyanott. Szereti a nomád lelkeket, a mentális szabadságot, a csendet. Az emlékezés szentsége óvja a bajtól. Ő egyedül sem magányos soha. Vele vannak gondolatai.