A nyilvánosság etikai és esztétikai dimenziói (dedikált példány) [antikvár]

AZ ELSŐDLEGES KULTURÁLIS ÖNAZONOSSÁGNéhány alapkérdést szeretnénk mélyebben megvilágítani annak érdekében, hogy az egyházi értelmiségiekkel kapcsolatos fejtegetéseink értelmezhetőek legyenek a média, a kultúra nyilvánosságmezőiben is. Sikerülhet-e olyan keresztény kulturális önazonosság (identitás) megőrzése, amelyik saját értékítéletei, választásai mentén képes arra, hogy ne kulturális, szellemi védekezésben éljen, hanem megtalált, elmélyített és hűségben begyakorolt szellemi önazonosságát kezdeményező és teremtő módon gyümölcsöztesse a társadalmi párbeszéd különböző tereiben? Kimondható-e, hogy a vallásos önazonosság elsődleges kulturális önazonosság? Nem problémátlan a kérdés, hiszen keresztényként igyekszünk társadalmiságunk követelményeinek eleget tenni - folyamatosan olyan közegben mozgunk, ahol radikális kijelentéseink (bűn, halál, feltámadás, áldozat, örök élet stb.) szüntelen provokációkként kerülnek a társadalmi viták szakmai, kulturális közegeibe. Hogy még ennél is bonyolultabb legyen helyzetünk; keresztény önértelmezésünk (természetéből fakadóan) hiányos, ezért kijelentéseink minket is kihívnak, eredendő tévedéseinket kérik rajtunk számon. így az értelmezés kötelezettsége önmagunk és külvilágunk szempontjából is érvényes feladatként áll előttünk.GYÁMOLTALAN ÉRTELEM ÉS MANIPULÁLT AKARATfi I '|.H IIfér-'l'kwi: lO'Az I. világháború után Európában véget ért egy olyan polgári kor, amelyben a technikai fejlődésbe vetett hit a minden veszélytől biztosított szabadság kellő alappal bíró elvárásaival és civilizációs tökéletességtörekvésekkel párosult".' Ennek az öntudatnak, ennek a korszaktudatnak" a kibontakozása azonban együtt járt a felvilágosodás nyomán kialakuló kritikai nyilvánosság leépülésével, ami jórészt filozófiai, valamint történelmi tapasztalatainkból következő !?iegre!idiHtségünkből adódott. (Az értelem elgyámoltalanodása aztán - több mint kínos - történelmi kísérletek egyik bátorító tényezőjévé vált.) A kritikai nyilvánosság fokozatos felbomlása.' H.-G. Gadamer: Die philosophischen Grundlagen des zwanzigsten Jahrhunderts. In H. Steffen (hrsg.); Aspekte der Modernität. Göttingen, 1965, 77-100, 79. Illetve: Gesammelte Werke 4 [Neuere Philosophie m. Tübingen, 1999, 3-22.