A raszteres mélynyomás (dedikált példány) [antikvár]

A mélynyomásról áltaiában A grafikái SGlcezoPoaitó eljárások, nyömóeszközeik jeltógé-nek megfelelően, 3 caoportra: a magas, aik és mélynyomásra oszlanak. A három közül a legrégibb a magas-, vagy könyvnyömás, melynél a festéket felvevő és átadó kép- vagy szövegrészek a nyomó-forma síkjából kissé kiemelkednek< Ennek fordítottját látjuk a mélynyomásnál, ahol a festéket a nyomóforma mélyenfekvő részei veszik fel és adják tovább a pa-pirra. A kettő között foglal helyet a siknyofflás, melynél a nyomó^-forma, fijromó és nOm nyomó részéi egy sikban, a felületen helyezkednek el /l,ábra/é A nyomóformák általános jellegét vizsgálva, a mélynyomás jellemző sajátosságai tehát a következőkben foglalhatók összet 1/ A rajzót, képet. Vagy szöveget alkotó nyomóelemek a nyomóforma síkjában mélyítve helyezkednek el. 2/ Mélységük és ennek megfelelően festékbefógádó képességük különböző. 3/ Festékezéskor a teljés nyomófoZ'mát festék boritja, ámi a felesleges rész eltávolítása után csupán a mélyitett nyomóele-mekben marad vtssza és innen kerül a papilrra. 4/ A levonatok árnyalatai eünek megfelelően valódiak, azaz a papirra vitt festék mennyiségén, illetve a festékrétég vastagságán alapszanak. Ha figyelembe vesszük, hógy así autotipiai sik- és magasnyomású képsokszorositád ugyanakkor ösak optikai árnyalatokkal rendelkezik, ámyalatterjedelme és színgazdagsága tehát ennek megfelelően alatta marad a mélyöyomásnak, nem kétséges, hogy jelenleg az utóbbi az árnyalatos képsokazorositás kivitelezésére a legalkalmasabb eljárás, amit a mélynyomásnak az utóbbi években tapasztalható nagyarányú fejlődése is bizonyít. 5540366. -3-