A rózsák közti úton (dedikált példány) [antikvár]

A nagy ház régi lakói rövid időre lazatérnek Fényüket még bőven szórták az augusztus végi délután fáradt napsugarai, de meleget már alig-alig adtak. Mária Cintia meg is borzongott egy kicsit, amikor a temető előtti parkolóban, egyszerű kék nyári ruhájában kiszállt az autóból, és apját megelőzve, karján sok-sok virággal elindult egy kintről is jól látható sötét kripta felé. Nem! Nem a hűvös idő miatt borzongott. Inkább az előtte álló feladat nagysága, az általa szerv^ezett, és hamarosan elkezdődő családi találkozó nyomasztotta. Kétségei támadtak, ezért elbizonytalanodott. O, aki mindig tudta, mit akar, most azon tűnődött, nem rontotta-e el a dolgot valahol. Apja, Kulcsár Attila főmérnök bezárta a kocsit, és sietett a lánya után, hogy a virágokat eg}'ütt helyezzék el a kriptán lévő vázákba. - Apa! Nyugtalan vagyok — panaszkodott neki Cintia. - Eddig úg)' gondoltam, hogy a mai nap az emlékezések, a találkozások, vagj'is az öröm napja, ezért nincs benne helye a gyásznak, a bánatnak, a szomorúságnak. De most! Nem tudom! És kérdés számomra az is, hogy nem bántottunk-e meg valakit azzal, hogy több évtizedes távollét után nem az ősi „nagy házban", hanem itt kinn a temetőben, nagyanyánk, dédanyánk, szépanyánk, Balogh Mariska sírjánál találkozik a rokonság. Attila nem látott sehol semmiféle problémát, de azért megértően hallgatta Cintiát. Gondolatai el is kalandoztak a múltba, és úgy találta most is, mint mindig, hogv Cintia nagyon hasonlít Laurára, az édesanyjára. A könnyű termete! A hangja! Csak a haja más. Laura hamvasan szőke volt. Cintia haja gesztenyebarna, ha rásüt a nap, vörös fénnyel ragyogó. - Apa! Nem válaszoltál! - szólt rá Cintia. - Előfordulhat, hogy nem mindenkinek fog tetszeni ez a megoldás, én jónak érzem - válaszolta óvatosan Attila. Cintia arcán látszott, hogy több biztatást vár, ezért kénytelen volt folytatni a témával kapcsolatos gondolatait. - Itt kinn a szabad ég alatt, elmébfülve az emlékek és az érzelmek világában, talán őszintébbek leszünk egj'máshoz, és könnyebben megszabadulunk minden bánattól. És ha ennyi év után valakinek a lelkén még maradtak sebek, sérülések, az itthoni napfényben, egymást szerető emberek társaságában ezek most biztosan meg fognak gyógj'ulni. Én boldog találkozóra készülök.