A Sajó-Bódva köze történeti földrajza (dedikált példány) [antikvár]

A Sajó-Bódva köze nevet hiába keresné az olvasó a különböző tematikájú, méretarányú térképeken, nem találná egyiken sem. Legfeljebb olyan feliratokat olvashat az említett két folyó közötti területen, mint Aggteleki-karszt, Borsodimedence vagy Galyaság. A Sajó-Bódva köze név tulajdonképpen nem rejt mást, mint a két folyó és a mai országhatár által közrezárt területet. Annak ellenére, hogy a Sajó-Bódva köze nem kompakt tájföldrajzi egység, ilyen területi vonatkozású vizsgálata e vidéknek a természetföldrajzi kutatásokban már gyakorlat (Mezősi G. 1984, 1985). E nagyobb terjedelmű tanulmány szerzője is célszerűnek látta kutatási területét hasonló keretek között kijelölni. Logikusnak látszott ugyanis a feltáró munkát nem egy-egy természeti kistájra (vagy esetleg néprajzi tájra, a Galyaságra) leszűkíteni, hanem a folyóhatárokhoz igazodva, a teljes területre kiterjeszteni. Az alapvetően kisfalvas településszerkezetű, városhiányos, forgalmi árnyékban fekvő térség homogén jellege sem indokolta a kistájakhoz kötött bontást. Ezen a hátrányos helyzetű vidéken és annak tágabb térségében az elmúlt évtizedekben átfogó természet- és társadalomföldrajzi kutatások folytak. A természetföldrajzi vizsgálatok (a korábbi földtani, geomorfológiai kutatások mellett) elsősorban az integrált természeti környezetpotenciál feltárására irányultak (Mezősi G. 1985). A társadalomföldrajzi kutatások között volt helyi jelentőségű mikrogeográfiai vizsgálat (Barta Gy. 1975), és a társadalmi térfolyamatok feltárására irányuló komplex kutatás is (Barta Gy. Beluszky P. -Berényi I. 1975). Beluszky Pál (1979) elvégezte a térség falusi településeinek a tipizálását, és külön foglalkozott az Aggteleki-karszt falvainak a helyzetével. A természeti környezetre és a társadalmi-gazdasági élet különböző területeire kiteijedő elemzések korrekt módon, adatokkal is alátámasztva feltárták a térség égető gondjait, ellentmondásait (a mezőgazdálkodás számára kedvezőtlenek és szűkösek a természeti adottságok és erőforrások, alacsony színvonalú és gazdaságtalan a nagyüzemi mezőgazdasági termelés, kiépítetlen a lokális intézményhálózat, fejletlen vagy elégtelen a műszaki infrastruktúra, szűk a munkaerőpiac, egyes térségekben megindult az elvándorlás, a kisebb falvakban erőteljes a demográfiai erózió stb) A problémák feltárása mellett a kutatók megoldási javaslatokat is készítettek, melyeket azonban a mindenkori terület- és településfejlesztési politika irányítói csak a legritkább esetben vettek figyelembe, s még ritkábban valósítottak meg a gyakorlatban. A 60-80-as évek elhibázott vidékfejlesztési politikája következtében a periféria helyzetből és az aprófalvas településszerkezetből adódó kedvezőtlen hatások