A serdülő fiú a magyar regényben (dedikált példány) [antikvár]

A magyar irodalommal való foglalkozás közben észrevettem, hogy a pedagógiai szakirodalmon kívül rengeteg olyan feltárásra és méltatásra váró anyag rejtőzik regény-, novella-, memoár-irodalmunkban és versesköltészetünkben, mely értékes adatokkal szolgál a magyar serdülő fiú (röviden: kamasz) lelki képének hiánytalan ábrázolásához.Hozzá is fogtam ennek a hatalmas anyagnak összegyüjtéséhez és feldolgozásához. A nem kis feladatra három okból mertem vállalkozni. Az egyik, hogy a magyar irodalomtörténet is szaktárgyam; a másik, hogy mint ifjúsági vezető már tizenkét éven át nagy odaadással figyelem és tanulmányozom a magyar kamasz lelkét. A harmadik, mert felnőttekkel beszélgetve szivesen hallgattam meg kamaszkori élményeikre való visszaemlékezésüket. Tanulmányomban nem vettem figyelembe az u. n. ifjúsági regényeket. Ezek ugyanis pedagógiai okokból nem ábrázolhatják a kamaszt az ő leplezetlen mivoltában. Nem foglalkoztam olyan regényekkel sem, melyek hősüknek csak gyermekkoráról, illetve csak legénykoráról szólanak. Mellőztem végre azokat a regényeket is, melyek csak futólag, vagy igen kezdetlegesen mutatják be a regényhős kamaszkorát, mivel kitűzött céljuk az, hogy annak férfikorát, e korban tanúsított hősiességét, családi, társadalmi és politikai szereplését vagy szerelmét varázsolják az olvasó elé. (A legtöbb magyar regény ilyen természetű.)