A sírrablók (dedikált) [antikvár]

A szerző által dedikált.
"Kiélvenckedik a dógot az ápoló urak, mer az eccer biztos, hogy nem az megy mészárosnak, aki a másik életébe tehén vót, ahogy a lélekvándorlás ezt elmondja. Hanem mondjuk, farkas vót és most vallató zsarunak megy. Hát azért van bosszúálló tehén is. Egyszóval ez a politikai pszichiátria itten nagyon tanulságos. Az igazi pszichiátria meg eközt az a különbség, mondta a bolond professzor, ami az egyetem és a káderiskola közt van." "Most mán magyar maradj vagy román legyél, mit akarnak a te testvéreid, hogy mi legyél, és mit akar Európa és az összes kontinensek mit akarnak, hogy mi legyél, hogy érdemes mán égetni magadat, meg strapálni a lelkedet, hogy megmaradjon a nyelved és az emberi emlékezeted vagy hipp-hopp legyél egy új ember, amilyen még sose vót! Itt az idő, ezt meg kell tudni, hogy ne pazaroljuk ezt a kevés időnket, az egyetlen életünket, ha mondjuk nem lenne feltámadás, amit nem hiszek. Mert itt románt akarnak belőled csinálni, mégha szentül megesküsznek rá, hogy eszük ágában sincs. Akkor is akármilyen új főnök jön, vagy rezsim, le akarják majd nyelni titokba vagy nyíltan ezt a több mint két milliót itt Erdélybe, mégha olyan gombóc, amibe meg is lehet fulladni. Ez mindig a robbanás helye lesz, egy nagy fortyogó katlan, amit hiába fednek le, mindig felfog törni, örökké bűzleni fog. Mondják meg végre az urak, elvtársak, mi vagyok, mi legyek? Én. És mink." "A bolondoknak kell beszélniük ott, ahol az épeszűek némák."