A slapaj visszanéz (dedikált példány) [antikvár]

Ajánlás Amikor Békés Sándor egy baráti társaságban először jelent meg és bemutatkozott, azt mondta: ő egész életében nem akart más lenni, csak ,jó ember". Pedig akkor már nem volt húszéves, és az élet számos grádicsát megjárta. Volt félárva (hadiárva) kisfiú, volt lázadó diák, dolgozott nyomdában, innét átpártolt az újságíráshoz, fontos, vezető beosztást töltött be a hazai televíziózásban, sokat utazott, járta a természetet, közeli és távoli tájakon vadászott Bizony, mondom, akik hallgattuk vallomását, belepirultunk: hányan mondhatjuk el magunkról, hogy egész életünkben nem akartunk mást, csak jó embernek lenni? Amikor Békés Sándornak ezt a vallomását hallgattam, már sok éve ismertem. A hatvanas években került Dombóvárról Pécsre, a kisvárosból a nagyváros szellemi légkörébe. Korai novelláit, szociográfiai írásait a Jelenkor közölte. Fiatalon, nem sokkal húszéves kora után jelent meg első könyve, az Áradás, mely katonaélményeit megörökítő elbeszéléseit tartalmazta. Aztán a közszolgálat, a nyomtatott és elektronikus sajtó más területre sodorta. Nem ő írt, hanem mások írásainak a megjelenését segítette. Majd a vadászpuskát és a tollat fölváltva vette a kezébe: egymást követték vadászélményeit elbeszélő sikeres könyvei. Az a könyv, amelyet az olvasó most a kezében tart, ugyancsak szolgálat, a ,jó ember" írói megnyilatkozása. Vallomások, szellemes jegyzetek és eleven portrék sorozata. Líra és tárgyszerűség, tények és érzések keverednek bennük. Tiszteletadás mások munkája előtt. Az emberben az élet minősége érdekli. Ugyanakkor az írásokból kirajzolódik annak az embernek az arca, aki ''TI % I n : • ! I m