A szántalpas hombártól a tájházig (dedikált példány) [antikvár]

ELŐSZÓ Kedves Olvasó! A hazai tudományosságban és elsősorban a társadalomtudományok területén komoly divatja és szokása van az ünnepi köteteteknek. Az adott szakma kiemelkedő képviselője 60-70-75-80. születésnapja alkalmából, tisztelői, barátai ünnepi tanulmánykötettel köszöntik az ünnepeltet. E tanulmánykötetek szerzői igyekeznek kapcsolódni írásaik tematikájában a kerek évfordulót elért szakmai kiválóság kutatási területeihez. Éppen tíz esztendővel ezelőtt, Füzes Endre 70. születésnapjára a Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve, a Ház és Ember 15. kötetének írásaival tisztelegtünk kollégánk, barátunk, volt főigazgatónk előtt. Itt adtuk közre munkásságának bibliográfiáját is. Ezzel a kiadvánnyal, amit most kezében fog a kedves olvasó, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum kíván kedveskedni egykori főigazgatójának (1986-1995), dr. Füzes Endrének. De mi ezúttal nem a fent említett, megszokott „Festschrift" műfajt választottuk, hanem az ünnepelt sok-sok évtizeddel ezelőtt publikált vagy éppen nyomtatásban soha meg nem jelent írásait gyűjtöttük egy csokorba. Füzes Endre pályája elején tehetséges néprajzkutatóként indult, aki a népi építészet, gazdálkodás és életmód területén végzett kutatásokat. Amíg muzeológusként dolgozott, vagy éppen az akadémiai kutatóintézet berkein belül tevékenykedett, szorgalmasan végezte az alapkutatásokat, és írta különböző témájú, rövidebb-hosszabb tanulmányait. Tudományos minősítésének megszerzése után jelent meg monografikus összefoglalása a gabonás hombárok témakörében, amely kutatási eredményeinek egyik csúcspontját jelenti (A gabona tárolása a magyar parasztgazdaságokban. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1984). A másik ilyen fontos produktuma a Magyar Néprajz W. Életmód kötetében a népi építészet és a népi műemlékvédelem kérdéseit taglaló fejezet ösz-szeszerkesztése, illetve egyes részeinek megírása volt. Ezek az írások nem szerepelnek e kötetünkben, hiszen ezek könnyen hozzáférhetőek. Kevéssé ismert munkásságának jelentékeny területe, amely a Magyar Néprajzi Atlasz létrehozásához kötődik. Nemcsak számos helyszíni gyűjtését kell megemlítenünk, hanem arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy próbakommentárjai fontos módszertani útmutatóul szolgáltak a nagy munka többi szerzője számára is. Füzes Endre életpályája azonban úgy alakult, hogy hosszú évtizedeket töltött a kulturális tárcánál múzeumi főelőadóként, amely tevékenység bizony megakasztotta az elmélyült tudósi munkát. 1986 és 1995 között a Szabadtéri Néprajzi Múzeum főigazgatójaként a magyar néprajz és a magyar muzeológia egyik legjelentősebb nemzeti intézményét vezette, mely komoly adminisztrációs és hivatali teendőkkel terhelte meg. Nyugdíjba vonulása után élete rendkívül változatosan alakult. Évtizedeken ke-