A szegedi Fogadalmi templom orgonája [antikvár]

Bevezető „Dicsérjétek az Urat szentélyében, dicsérjétek égi erődítményében! Dicsérjétek hatalmas tetteiért, dicsérjétek nagyságának teljességéért! Dicsérjétek trombitaszóval, dicsérjétek citerával és hárfával! Dicsérjétek dobbal és tánccal, dicsérjétek fuvolával és gitárral! Dicsérjétek zengő cimbalommal, dicsérjétek búgó cimbalom hangjával!" 150. zsoltár z egyház kapcsolata zenével egészen a kezdetekre nyúlik vissza; már az őskeresztények számára is természetes volt a liturgián a zene. A Krisztus utáni második évezredben az orgona összekapcsolódott a templomokkal, az egyházzenével. Ilyen hangszertörténeti múlttal természetes volt, hogy a Dóm építésekor egy méltó orgona kerüljön a karzatra. A szegedi Fogadalmi templom az újjáéledést hirdeti. Egyrészt az 1879-es Nagyárvíz pusztításából újjáéledt város köszönete, másrészt a világháborút vesztett és megcsonkított ország kulturális önmagára találásának szimbóluma. A két pusztulás utáni felemelkedés hatalmas összefogást, az akkori hazai képességek teljes mozgósítását eredményezte. így készült el Magyarország egyetlen 20. századi székesegyháza két karcsú tornyával, az egyikben az ország legnagyobb harangjával, mely rangot 1990-ig őrizte. A két torony között egy másik „hatalmasság" lakik: a templomban található Magyarország legnagyobb orgonája, amely közel 8600 sípjával az akkori Európa egyik legnagyobbja is volt. Bár tény, hogy a mérete alapján ma már sokadik, de fontosságát nem csak hangszertörténeti emlékként őrzi a mai napig, hanem közel eredeti állapotával az építés korának hangzásideálját is átmentette számunkra az orgonatörténet viharos évtizedein keresztül. E könyvben a Dóm orgonájának történetével - a tervezéstől napjainkig - ismerkedhet meg az olvasó, majd egy olyan fejezetet található, ahol a laikusok rövid áttekintést kaphatnak az orgona felépítéséről, a könyvben előforduló szakkifejezésekről.