A szerzői jogi törvény magyarázata (dedikált példány) [antikvár]

ELŐSZÓ Az emberi lét immanens sajátossága az alkotás, a művé formált szellemi erő. A műnek az alkotó személyéhez kötött egyedisége egyfelől, létrehozatalának elvileg vitathatatlan egyetemes, közösségi hivatása, másfelől, századok óta, a „modern idők" utolsó bő egy évszázadában pedig feltartóztathatatlanul gyorsuló változások közepette igényli és hozza létre a szerző és a „közönség" sokoldalú viszony-együttesének jogi szabályozását. Az irodalmi, művészeti és tudományos alkotás eme egyetemes hivatásának hagyományos, majd mind újabb és újabb megjelenési és terjedési (terjesztési) módjának jogi lenyomata a nemzeti és nemzetközi jogvédelem bonyolult szövevénye. Hazai jogtörténetünk számos fényes fejezetének egyikét feltétlenül szerzői jogunk lapjain olvashatjuk. Minden mozzanata korának legjobb színvonalát idézi: a Szemere Bertalan-féle 1844-es törvényjavaslattól az első magyar szerzői jogi törvényt jelentő 1884. évi XVI. tc.-ig, a Berni Uniós Egyezményhez való csatlakozásunknak a szerzői jogunkban való megjelenítését a második szerzői jogi törvénybe foglaló 1921. évi LIV. tv.-től a -Bálás P. Elemér nevéhez fűződő 1934-ben készült törvényjavaslaton át -az 1969. évi III. törvényig. Az 1970-es évek végén és az ezt követő időkben is a szoftver szerzői jogi védelmét elsők között elismerő országok között, az üres kazetták után fizetendő jogdíjak, a kábeltelevíziózással összefüggő kérdések, a követő jog (droit de suite) és az ún. fizető közkincs (domaine public payant) szabályozásával a nemzetközi jogfejlődés első vonalához tartozó szerzői jogunk napjainkban újabb kihívások elé került. Az 1999. évi LXXVI. számot kapott legújabb szerzői jogi törvényünk javaslatának alapját képező elvek közül kiemelendők a már vállalt nemzetközi kötelezettségekkel, az Európai Közösség szerzői jogi irányelveiben foglaltakkal való összhang fenntartása, illetőleg megteremtése, a technikai