A szinfónikus költemény esztétikai tényezői és története (aláírt példány) [antikvár]

Részlet a könyvből:A beszéd az értelemhez, a zene az érzelemhez szól. Közös vonásuk, hogy mindkettőjük alkotóeleme a hang (az egyiknél beszédhangról, a másiknál zenei hangról szólunk), de míg a beszéd lényege a szó, a zenéé a dallam. A beszédre gondolataink kicserélése céljából van szükségünk, de miért jött létre a zene és mi a rendeltetése? Kielégít-e bennünket a három kontemplációs elmélet (Darwin-, Spencer- és az onomatopologikus-e), amelyek közül Darwin népszerűsége egyre erősbödik, vagy a célszerűségi elméletek bírnak-e nagyobb meggyőző erővel, mint Spencer játékteóriája, Wallaschek és Bücher gyakorlati elmélete, illetőleg: a modern közlési elmélet?A műformák és műfajok fejlődési története arra tanít, hogy a zene létrejöttének okait tisztán pszichikai útakon kell keresnünk. Tegyük hát így föl a kérdést: "Élt-e bennem valamely érzet vagy képzet, amikor dalra nyílott az ajkam?"