A szív akkumulátora (dedikált példány) [antikvár]

Előszó Azt mondják, minden könyv valamilyen szándékkal készül, és azt is mondják, hogy akik a könyveket írják, javítani akarnak a világon, ezer éve, vagy ötezer éve és még régebb óta, a történetek arról példálóznak a kezdetek kezdetétől, hogy legyünk jók, becsületesek, ne ártsunk másoknak, segítsünk a bajba jutottakon, ne éljünk vissza a hatalmunkkal - erre tanítanak a könyvek. (Szilvási Lajos) Hiszem, hogy Zágorec-Csuka Judit legújabb kötete is a fent említett nemes küldetéssel indul diadalútjára. A szív akkumulátora - a kötetcím, amely a harmadik elbeszélés címe is egyben. Benne az írónő keringési rendszerünk központi szervét, az izmos íalú tömlőt helyezi novelláskötete középpontjába, amely nem csupán „egy bolondos kedvű húsdarab", hanem az az ízompimipa, amely percenként hatvanszor-nyolcvanszor összehúzódva tartja fenn a vérkeringést, és szakadatlan működése biztosítja a test különböző részeinek vérellátását. S mi van akkor, ha ez az érzékeny műszer hirtelen leáll? - eszmél fel Mariann a Kaposvári Egyetem parkolójában: „Csak úgy, mindenféle ok-okozat nélkül, s már nem hívhatná fel azokat, akiket szeret. S kiket kellene felhívnia? Kik azok, akiiekéi érdemes volt találkoznia az életében, kik azok, akik valamit is jelenthettek számára?" Amíg szívünk aldcumulátora működik, addig minden rendjén van. Addig semmi sincs elveszve, addig még minden lehetséges, még minden jóvátehető. Addig újrakezdhetünk minden kapcsolatot, minden ölelést, csókot, barátságot, szerelmet Kérjük a Teremtőt, hogy ezen érzékeny műszer hibátlanul működjön testünkben még nagyon sokáig! Bízzuk m -wmm M l^.llH P'íli m-