A szövegember (dedikált) [antikvár]

Szerző által dedikált példány.
Tóth László kötete 47 interjút foglal magába. Az elmúlt idő nyomában alcímet viselő kötet előszavában azt írja Tóth László: sosem voltam újságok, egyéb médiumok, illetve riporterek sztároltja, és senki nem versengett nyilatkozataimért, interjúimért, az elmúlt közel négy és fél évtized alatt így is összejött vagy száz interjúm. A szövegemberben a szövegember újságírói kérdésre válaszolva így vall az interjúról: Számomra az interjú is egyenrangú műfaj a többivel, s ha komolyan vesszük, ugyanúgy képesek lehetünk vele a saját látomásunkat (is) megfogalmazni a világról, mint például a verssel, s nemcsak a magunkét, hanem a megkérdezettünkét is. Kérdés és válasz ugyanis együtt alkot egészet benne; valószínűleg a beszélgetőtársaim válaszai sem léteznének a közreműködésem nélkül, vagy ha igen, semmiképpen nem úgy, mint a velük együtt készített interjúmban: hiszen valamiképpen a válaszaikban is benne vagyok, nemcsak a kérdéseimben. Miként benne vagytok a most általam mondottakban ti is: a kérdezőim, akik nélkül nem sok létezne mindabból, ami s ahogy ebben a beszélgetésben testet ölt. Kérdező és kérdezett az igényes interjúban mindig szerzőtársak kell legyenek; ha nem így van, összecsapott s csapnivaló lesz az egész, vagy napi penzumot teljesítettünk. A kérdezőnek ugyanis legalább annyit kell tudnia a megkérdezettről, mint ő magamagáról, sőt nem árt, ha időnként olyanra is ráhibázik beszéltetettjével kapcsolatban, ami neki is új, ami számára is csak ettől kezd megnyílni. Ilyenkor a megkérdezett számára is érdekessé kezd válni a kérdező, s ettől kezdve az interjúnak nyert ügye van. Kicsoda tehát Tóth László? A kötet fülszövege erre is rákérdez: Író? Költő? Művelődéstörténész? Irodalomtörténész? Színháztörténész? Szerkesztő? Műfordító? Mindegyik. Valószínűleg akkor tudjuk lefedni szövegekkel való foglalatoskodásának teljes spektrumát, ha a (csehszlovákiai) magyar irodalom mindenesének nevezzük. Szövegember.