A tánc bűvöletében (dedikált példány) [antikvár]

ELÖLJÁRÓBAN Egy operaház előadásait sokszor színesíti jól sikerült balett-betét, de ahhoz, hogy a balettkar fejlődhessen és produkciója a középpontba kerüljön, feltétlenül szükségesek az önálló, egész estét betöltő balettelőadások. A Kolozsvári Állami Magyar Opera megalakulásakor (1948) a balettkar és szólistái a Magyar Színház operettrészlegéből, részben más városokból verbuvált táncosokból alakult ki. Még a fővárosi revüszínházból is jelentkeztek táncosok. Megfelelő próbaterem hiánya, anyagi és szervezési nehézségek ellenére, a részleg kezdettől fogva jelentősen hozzájárult az előadások sikeréhez. Arra a kérdésre, hogy mit is jelent a tánc, Krámer György, a Miskolci Nemzeti Színház tánctagozata vezetőjének, koreográfusának szavaival válaszolhatunk: „valami, ami szavakkal nehezen megfogalmazható, valami, ami érzelmes és érzéki, közöl, noha nem beszél, kérdez, miközben szavai nincsenek. Néha megráz, felkavar, néha meghökkent, amikor a fizika törvényeit meghazudtolni látszik. Néha gyönyörködtet csupán. Anyaga az emberi test, de eredője mindig az emberi lélek, és mindig az emberi lélek felé irányul. ( ) Minden ember életében jelen van a tánc, mindenki táncol valahogy. ( ) A táncoló ember, amíg táncol, szabad, független, azonos önmagával". Újságírók, kritikusok gyakran teszik fel interjúalanyaiknak a következő kérdést: „Mit jelent neked a tánc?" Természetesen a körkérdésre mindenki másként válaszol, a tánc mindenkinek mást jelent, egyéniségétől, temperamentumától függően. Ezekből idézünk: - „Kevés annál felszabadultabb dolog van, mint amikor valaki teljesen átadja magát a zenének és a táncnak." - „A megnyugvás, az izgalom, a csapat, az erotika, a szellemi és lelki feltöltődés, a kikapcsolódás - életforma." - „A tánccal sok mindent kifejezhetsz - csábíthatsz vele, elvarázsolhatsz, felülmúlhatsz. Egy csodálatos dolog, ami réges-régóta létezik, és ki így, ki úgy űzi. A tánc az ember belső énjét fejezi ki, ami máskor sokszor nem kerül felszínre." A tánc kapcsolatot teremt az ember és a világegyetem között. A kommunikáció formája egyrészt saját éned és tested között, másrészt közted és a többi ember között. Egy szavakban ki nem fejezett spontán kommunikáció, ami egyenlő mértékben tudatos és tudat alatti. Olyan ellazult élethelyzetben jöhet létre, amely a zene ritmusának és annak a társadalmi konvenciónak köszönhető, amelyik a táncot a szórakozás pillanataival asszociálja. A balettdráma megalkotója Jean Georges Noverre, aki megreformálta a táncot és az előadásba beépítette a pantomimet. Ez azt jelentette, hogy a tánc kifejezőeszközévé vált a természetes arcjáték és taglejtés. Ezért Noverre-t a klasszi-