A TF és a magyar sport belülről (Dedikált) [antikvár]

A szerző által dedikált.
Aligha szükséges részletezni azt a jelentős, sőt egyenesen meghatározó szerepet, amelyet a magyar sport fejlődésében, rendkívüli sikereiben az 1921 évi első sporttörvényünk alapján az 1925-ben létesült Testnevelési Főiskola, majd egyetemi rangot kapott felsőoktatási intézmény játszott az elmúlt évtizedek során. Mindennél meggyőzőbb és látványos bizonyítéka ennek a főiskola falain az olimpiai bajnok és érmes hallgatók márványba vésett hosszú névsora, azokról a vezetőkről, szakmai mesterektől nem is szólva, akik itt végezték tanulmányaikat, továbbá a nagytudású mentorokról, akik felvértezve a sporttudomány vívmányaival és eszközeivel - azokat továbbgazdagítva - világhírnevet, tekintélyt, elismerést szereztek maguknak, egyben a magyar sportnak, s nemzedékeken át biztosították az alap-közép-, illetve felsőoktatás keretei között működő kiváló testnevelő tanárokat. A népszerű TF sokféle szállal függött össze közvetve és közvetlenül a magyar sport alakulásával, alakításával, az itt érvényesülő felfogás, módszerek, változások erős nyomokat hagytak sportéletünkön, s ezeket, mozgató rugóikat igazán csak azok ismerik és érzékelik, akik maguk is itt élték át a történelmi metamorfózisokat, különösképpen a második világháborút követő negyvenöt évre nyúló korszakot, illetve az ezt követő rendszerváltás előidézte fordulatokat. Érdekes, tanulságos erről olvasni, főként mert a szerző nem csak valóban belülről, az intézménnyel együtt járta be a társadalmi-politikai és sporttörténelmi utat, hanem mert számos tekintetben különleges, mondhatni egyedi típus ő maga is, a huszadik-huszonegyedik század ritka jelensége, személyisége. Dr. Frenkl Róbert a szó szoros értelmében és bizonyítottan a sport polihisztorának tekinthető (egyebek mellett), már pedig manapság ez - a töméntelen mennyiségben felgyülemlett szerteágazó tudás és szinte már követhetetlen bőséggel ránkzúduló információ-özön és ismeretek követelte specializálódás korában 1 eleve különlegessé teszi. Orvos, tudós, egyetemi professzor, évtizedek óta gyakorló sportvezető a legmagasabb hazai és nemzetközi szinteken - a társadalmi tevékenységével járó tisztségeit ezúttal hadd ne soroljuk fel - , aki minderre ráadásul lebilincselő előadó és nem különben remek tollú, méltán népszerű publicista.